Hibátlan teljesítménnyel zárta Szerbia és Magyarország férfi, valamint női válogatottja az Európai Nemzetek Ligája utolsó csoportfordulóját: a négy válogatott közül kettő a saját közönsége előtt, a másik kettő pedig idegenben nyert.
A csoport zárómeccsét tegnap este rendezték Milánóban, s amennyiben az éllovas románok a papírformát igazolva felülkerekedtek az igencsak meggyengült olaszokon, a magyarok zárnak a második helyen.
A szerbiai női válogatott a challenge divízióban két legjobbja, Erdélyi Annamária és Fehér Gabriella nélkül utazott el Svédországba, ahol a házigazdák is erősen tartalékos felállításban álltak asztalhoz. A végén Molnár Mónika és Marija Galonja egy-egy, valamint az általuk alkotott páros győzelemnek köszönhetően Szerbia 3:2-re nyert, s a csoport harmadik helyén végzett.
A férfiak challenge divíziójának B csoportjában Szerbia és Magyarország is győzelemmel zárta a csoportkört. A magyar férfiak győzelme igazán bravúrosnak mondható, hiszen Franciaországban győztek, s így az utolsó pillanatban megelőzték a gallokat, vagyis Harczi Zsolt csapata bejutott az elődöntőbe. A szerbiai férfiak, akik már a forduló eredményétől függetlenül, korábban lemondtak a továbbjutásról, az utolsó fordulóban Belgrádban szépen búcsúztak a sorozattól, hiszen a kvartett első helyezettjét, Horvátországot győzték le 3:2-re. A sikerből oroszlánrészt vállalt a temerini Pető Zsolt, aki egyéniben és párosban is – Aleksandar Karakaševićtyel az oldalán – nyert.
– Azt még véletlenül sem mondhatom, hogy nyugodtan mentem bele a meccsbe, több okból is. Az egyik, hogy 1:1-nél a két harmadik játékos összecsapása legtöbbször sorsdöntőnek számít. A másik, hogy az utóbbi időben az eredményeim elmaradtak a várttól, ami miatt a világranglistán a 92. helyről fél év alatt a 167.-re csúsztam vissza. Ezek, és az, hogy az osztrák ligában fél évet ki kellett hagynom, mert az előző és a jelenlegi klubom, a Linz, illetve a Graz nem egyeztek meg időben, s későn küldték el a papírokat a szövetségnek, elég rossz hatással voltak rám. A játékommal nem volt baj, inkább az önbizalmam sínylette meg ezeket az eseményeket – nyilatkozta Pető Zsolt a Magyar Szónak.
• A horvát Kojić ellen mindkétszer te vezettél, neki azonban sikerült egyenlítenie.
– Egy nagyon élvezetes mérkőzést láthattak a nézők, s ezt nemcsak én gondolom így, hanem a kommentátor is, s a közönség is a Kojić elleni mérkőzésemen volt a leghangosabb. Nekem nagyon fontos volt ez a győzelem, mert úgy érzem, hogy véget vetettem egy rossz sorozatnak, és az önbizalmam is nőtt.
• Amikor megnyerted a találkozót, egy irtózatosan nagyot kiáltottál.
– Nagyon vártam már erre a sikerre, erre a kiáltásra, hiszen a németországi Pro-tour versenyen hét meccslabdám volt a francia Lorentz ellen, s valahányszor egy pontra voltam a győzelemtől, mindig elképzeltem, hogy egy nagyot fogok kiáltani. Ez sajnos végül nem jött össze, hiszen óriási dráma után 21:19-re elveszítettem a hetedik játszmát. A kiáltás tehát bennem volt a német Pro-tour óta, s most Belgrádban megvolt az apropója, hogy kiengedjem a hangom...
• Nagy előkészület előzte meg a horvátok elleni meccset. Megérte a felhajtás?
– Igen, nagyon is. Le a kalapot Goran Kocić, a Belgrádi Asztalitenisz-szövetség elnöke előtt, aki szenzációsan megszervezte az eseményt, amelyre támogatókat biztosított és a nézők sem hiányoztak. Élvezet volt ilyen körülmények között asztalhoz állni.
• Párosban esélye sem volt a horvát kettősnek.
– Németországban egy évet játszottam már Aleksandar Karakaševićtyel, így nem volt nehéz dolgunk. Mindketten balkezesek vagyunk, s ez úgy látszik, ezúttal inkább előny volt, mint hátrány. A két fiatal horvát játékos nagyon tartott Karakašević labdáitól, így nekem valamivel könnyebb dolgom volt.
• Március közepén Lengyelországban, április elején pedig Spanyolországban rendeznek Pro-tour versenyt. Indulsz mindkettőn?
– Igen, mivel fontos, hogy gyűjtsem a pontokat, s visszakerüljek a világranglistán az első 100-ba. Ehhez az kell, hogy a két Pro-touron, valamint a májusi csapat-világbajnokságon jól szerepeljek. A világranglista első 65 helyezettje között olyan játékosok vannak, akik minden versenyen hozzák a formájukat, tartják a szintet, a 70. és a 200. hely között pedig mindenki legyőzhet mindenkit, s az itt található játékosok között nagyon kicsi a pontkülönbség. Egy-két győzelemmel nagyot lehet előre lépni, pár vereséggel pedig akár 40 helyet is ronthat egy játékos. Ha sikerülne visszajutnom a 90. hely környékére, s azt a pozíciót megtartani, akkor az nemcsak az önbizalom miatt lenne fontos, hanem azért is, mert a fiatalabb játékosok néha túlságosan tisztelik az első 100-ban levőket, s nem mindig hiszik el, hogy nyerhetnek ellenük.
• A cél továbbra is a londoni olimpián való részvétel?
– Természetesen igen, azzal, hogy ehhez mindenképpen az kell, hogy 40-50 helyet előrébb lépjek a ranglistán, mert akkor az olimpiai kvalifikációs tornán sokkal előnyösebb helyzetben leszek.
