Hazajövet Adáról, ahol a Sportvilág érdekében korteskedtünk, legalább egy foci félidőt nem szóltam egy szót sem. Nagyon rossz viszonyban voltam önmagammal.
Képtelen voltam megmagyarázni annak a “másik énemnek”, arra a kérdésre, hogy miként érintett a BL döntöjének eredménye, miért kezdtem azzal, hogy “hála istennek…”! Mintha a teremtőnek jobban tetszene a skót, mint a zsidó edző! Persze, a Manchester United győzelméről van szó a Chelsea fölött, mégpedig büntetőkkel. De, miért van nekem bajom hálámmal Őfeléje? Úgy látszik, hogy a sajtóban megjelenő címek, meg cikkek megmételyezték gondolatmenetemet, és én is belekeverem a teremtőt a sportba, habár mint edző is nem egyszer hivatkoztam arra a közmondásra, hogy: “segíts magadon és az isten is megsegít!” Tehát, vessen magára Terry, a kapitány.
Egy-két cím, mely magyarázatot ad a fentiekre: “Ránk nézett az isten” (labdarúgás), “Ha az isten is úgy akarja” (kosárlabda), “Az isten is segíteni fog Jelenanak” (nem kell talán mondanom, hogy tenisz). Chang, a legfiatalabb Grand-Slam győztes “sajátította ki” a legjobban a teremtő segítségét. De aztán, amikor a sikerek faképnél hagyták, elhallgatott vele. Azért jut ez eszembe, mert a napokban tért vissza kedvenc “időtöltéséhez”, tehát … majd meglátjuk, mi lesz a szöveg. Vagy esetleg megszűnt bejáratossága a mennyekbe? Majd két héttel ezelőtt Harasztiról írt lapunk, és a címben a templom gondnokát (!?) idézte: “Mi nem emberekben bízunk, hanem Istenben!” Így a reformátusok, a coloradói indiánfőnök azonban azt vallja, hogy: “becsülve másokat, megbecsüljük önmagunkat is”. S talán a kisiskolások katasztrofális viselkedésének az orvoslására is az indiánfőnök ad megoldást: “az egyik legfontosabb feladatunk a fiatalok nevelése. A gyerek tudni fogja, hogy nem megfelelően viselkedett, amikor teljes csend veszi körül!”
Ha már ilyen problémákba keveredtem, had mondom el, hogy a száz év felé közeledő Pavle szerb főpap életéért még imádkozni is hajlandó vagyok, a következő anekdota nyomán: megy az utcán az aggastyán, egyszer cask megáll mellette egy Mercedes és kiszól egy pap, hogy bárhova igyekszik, ő majd elviszi. Erre Pavle atya azt mondja: “te csak menj tovább, én ebbe a kocsi be nem szállok, mert te ezt becsületes munkáddal nem tudtad megvenni. Gyalog is odaérek, ahova indultam”
Két “istennő” magánya
Az egyik kajakedző, a másik teniszező. Tehát, majd semmiben sem hasonlítanak egymásra, azon kívül, hogy a világ legjobbjai (voltak) saját szakmájukban.
Justine Henin máról holnapra lelépett a trónról. Nekem sosem volt egészen meggyőző magyarázata, hogy kialudt benne a tűz a versenyzés iránt. Talán jobb volna, ha nem tudálékoskodnék, hanem hagynám, hogy az idő elteltével megtudjuk a valós okokat. De, “viszketnek az ujjaim”. Az a kettő, melyekkel abriktolom a számítógép billentyűi,t és kimondom kételyeimet. Nem ment neki a tenisz, mert rosszul időzítettek. Nem formáról beszélek, hanem másról. De, ott kezdeném, hogy hat-hét évvel ezelőtt “megsérült” és majd egy évet kihagyott. Amikor visszatért, volt mit látni. a gyenge dongájú
kislány helyett egy atléta jelent meg. Összehasonlításként, vegye mindenki az orra elé a kis- és a hüvelykujját. Nos, ez történt akkor, és azóta uralkodott. Egy mindig borúlátó edzőtársam irányította ezekre a tényekre figyelmemet. “A body building – az izmok felpumpálása – sosem teljesen természetes úton történik”. Ő pedig tudja, mert atlétikával foglalkozott! Az utóbbi években, hónapokban mind több világnagyság bukik le ajzószerek miatt. Az a sanda gyanúm, hogy a multimilliomos Justine nem szeretné, hogy rajtakapják. Választotta tehát a “magányt”. (Ha ez egy bizonyos időn belül nem fog bebizonyosodni, hajlandó leszek bocsánatot kérni és meg is fogom gyónni bűnömet)
Fábiánné Rozsnyói Katalin esetében a magányosság (még) nem teljes. A kiváló kajakedzőt a napokban faképnél hagyta Kovács Katalin, legsikeresebb és legkedvesebb versenyzője. Majd az Európa-bajnok Kozák Danuta-Szabó Gabriella kettős is távozott csoportjából! Mit is jelent ez a kifejezés, hogy csoport? Ez egy rendszer, egy bevált munkamód, mely sorozatban gyártotta mindmáig a világ minden nagyversenyén az érmeseket. Janics Natasa kezdte ki a kajakistennőnek tartott Kati nénit. Kati nénit lehet szeretni, vagy nem szeretni, de sehogy sem lehet megkerülni. Nem véletlen, hogy évtizedeken át rendet tartott és munkáltatott tízeket, Európa és a világ legjobbjait faragta belőlük. Mind fontosabbá vált versenyzőinek, az ország sportjának, olyannyira, hogy ő maga is elhitte mindazt, amit róla írtak. Ha ez nem így lenne, akkor ez a kiváló szervező, edző, vezető nem mondhatná a következőket: „Nem gondoltam volna, hogy egy tanítványom, aki 13 éve velem dolgozott és irányításommal olimpiát és 23 világbajnoki cimet nyert, kilencven nappal az ötkarikás játékok előtt ilyen lépésre szánja el magát és ezzel vállalja, hogy esetleg itthon marad (?!)... Eddig nem volt szokásos, hogy a versenyzők diktálnak és a szövetség vezetősége, valamint a szövetségi kapitány erre még rá is bólint. Ez a folyamat Janics távozásával kezdődött, és számítottam rá, hogy más embereket is addig manipulálnak(!?) majd, amíg ők is így döntenek... Tisztelem és becsülöm Kovács Katalint, de szerintem csak egyszer volt őszinte hozzám(!?), tegnap délután. Azt mondta, hogy nem bízik bennem és a lányokban... Mivel Kovács Katalin Sári Nándorral folytatja előkészületeit, Kati néni ezt így kommentálta: „Szégyenletes a választása, az új trénere nem méltó arra, hogy kiejtsem nevét (!?)... Kovács Kati nagyszerűen fel van készítve és nagyon jó formában van, nem kétséges, hogy ő lesz a befutó. Nincs az a sarlatán edző, aki ennyi idő alatt le tudná rontani az állapotát(!?). Hát, ettől nagyobb mellényt aligha lehet szabni, nemde? Talán csak akkor szabad ennyire isteni szintre emelni önmagát valakinek, ha egyben Polgár Judit édesanyja és édesapja. Megszülte, nevelte, megtanította a hatvannégy négyzeten ugrabugráló bábuk minden fortélyára. Így lett a világ legjobbja. Kati néni maga nem szülte ezeket a lányokat, még akkor sem, ha úgy érzi, hogy igen. S, talán nekik is jár valami a “maguk dicsőségéből”, hisz a végeredményben mégis ők lapátolnak. Vagy nem? Ez aztán csak akkor lehetséges, ha a “csoportjában” valami olyan dolgokat is kaptak, melyeket máshol tiltottak? Fogadom, hogy egyszer csak a rosszindulatúak kikaparnak valamit… Személyesen irtózok ennek a gondolatától is.
A Sóder is azt mondja egyébként, hogy: “van, aki istennek képzeli magát, de fölfelé kerekítve is csak félisten!” Ennek persze semi köze Kati nénihez.
Egy-két apróság
A Miloš Radojčić-Zavarkó Vilmos kettős megnyerte a teke vb-t Zadarban, írja az egyik sportnapilap. Nem mintha valamit változtatna a helyzeten, de Vilmos 656 fát ütött, Miloš pedig 626-ot. Lehet, hogy abc sorrendben kell a neveket írni?
Jelena Janković kék körömlakot fog használni Párizsban. Csak azért, hogy tudják! Egyébként is, azt csinál, amit akar, hisz ő az egyetlen szerb teniszező, akinek sikerült megvédenie a tavaly megnyert tornát.
Zimonjić többé nem kell, hogy “üljön a maroktelefonon”: megnősült, a hőlgy neve Mima Knežević.
Meglepetés! A Chelsea szurkolói randalíroztak Londonban. Kevésbé meglepetés: A Chelsea szurkolói példásan viselkedtek Moszkvában. Az ismert huligánok nem kaptak beutazási engedélyt. Ennek ellenére 15 hazai, tehát orosz huligán összeverekedett 50 angollal. Érdekes ugye, hogy több angol megsérült, az oroszoknak meg kutya bajuk sem lett! Normális, hogy így végződött: nem elég akarni, vagy tudni verekedni, aki ezt hetente csinálja az mestere lesz, sajnos.
Gyurcsány és Đukanović szinte hasonlítanak egymásra, ahogy elvonulnak a honvédek előtt. Jó ez nekünk?
Ötletbörzét tartottak Óbecsén a feltalálók és az újitók, az IDEA 2008 kiállítással párhuzamosan. Tudják-e, hogy hol van az újvidéki feltalálók szövetségének a székháza? Fogadni mernék rá, hogy nagyon kevesen tudják. Hogy ez ne maradjon így, elárulom: A Resavska utcában, közel a strandhoz. Mi ebben a pláne? A Resavska prepisivačka škola. Kell ehhez valamit fűzni?
Csézy nem jutott be az Eurosong döntőjébe. Az unokám azt mondja, valaki le akarta égetni azzal a dallal. Velem ne vitatkozzon senki. Nem hallottam a dalt, mert abban az időben ettem magam a “hála istenért”, ahogy azt a jegyzet elején írtam.
