„Ez életem legboldogabb napja, hiszen teljesült a gyerekkori álmom. Nem tudom kifejezni, mit érzek. Annak ellenére, hogy a tárgyalások elhúzódtak, nem voltam ideges, edzettem, hogy minél felkészültebben csatlakozhassak a Real Madrid keretéhez, s mielőbb Guus Hiddink edző rendelkezésére álljak.”
Ezt nyilatkozta az 1977. február 24-én Smederevska Palankán született Perica Ognjenović, aki a III. Ligában szereplő, helyi Mladost Goša csapatában hívta fel magára a figyelmet, hiszen támadó középpályásként a 28 mérkőzésen 9 gólt lőtt az 1993/1994-es idényben. Erre több klub is felfigyelt, s csak az volt a kérdés, hogy a két nagy szerbiai együttes, a Partizan és a Crvena zvezda közül melyik fogja megvenni a tehetséges játékost. Ez az utóbbinak, vagyis a piros-fehéreknek sikerült, amelynek a színeiben 78 mérkőzésen lépett pályára, és 19-szer volt eredményes. A C. zvezdával egyszer volt bajnok, s háromszor második (kétszer a Partizan, az 1997/1998-as idényben pedig az Obilić előzte meg őket). Az 1998/1999-es bajnokságban csak az őszi idényben lépett pályára a piros-fehérek mezében, s 1999. január 12-én a Real Madrid ötmillió márkát fizetett a belgrádi csapatnak, hogy megszerezze a még csak 22 éves játékost, akinek az évi jövedelme akkor 1,2 millió márka volt.
A szerb és a spanyol sajtó sem sajnálta a dicsérő szavakat, s a sportnapilapok kiemelt helyen foglalkoztak Ognjenović Madridba igazolásával. Tegyük hozzá: nem véletlenül, hiszen kevesebb mint egy évvel előtt pont egy szerb játékos, Predrag Mijatović 67. percben lőtt lesipuskás góljának köszönhetően a madridi galaktikusok az amszterdami Arenában megrendezett Bajnokok Ligája döntőben 1:0-ra legyőzték az olasz Juventust! Ezen előzmények miatt természetesen Madridban mindenki örült egy újabb szerb játékos érkezésének. Még maga Mijatović is nagy örömmel fogadta a hírt, hogy válogatottbeli társával egy klubban szerepel majd.
– Fiatal és jelen pillanatban Jugoszláviában az első számú sztár. Tagja a válogatottnak, és mindig bizonyította, hogy helye van az együttesben. A Real Madridban sokra viheti, s a klubnak is hasznos lehet játékosként és emberként is. Mindent figyelembe véve, Perica személyében igazi erősítés érkezett Madridba – mondta akkor Mijatović, aki azonban csak rövid ideig volt klubtársa Ognjenovićnak. Nem mellékes, ezért is fontos megjegyezni, hogy abban az időszakban furcsa dolgok történtek a Real Madrid háza táján. Az egyik az volt, hogy hiába nyert a német Jupp Heynckes BL-t és a spanyol Szuperkupát, a vezetőség nem hosszabbította meg a szerződését, s 1998. májusától a már említett Hiddink vette át a csapat irányítását. Ognjenović mindössze egy hónapig dolgozott együtt a holland szakemberrel, akit 1999 februárjában a walesi John Toshack váltott, aki szintén csak kilenc hónapig volt a Real edzője, s helyét Vicente de Bosquének adta át. Ebben az időszakban Mijatovićra sem tartott igényt a klub. Ő a Fiorentinához került, Ognjenović pedig 1999 és 2001 között a bajnokságbanmindössze 12-szer lépett pályára, legtöbbször csereként, s annyira nem meglepő, hogy egyetlenegyszer sem tudott az ellenfél kapujába találni. A Real Madrid színeiben hivatalos mérkőzésen egyszer, a Spanyol Kupában volt eredményes.
A 2000-es BL-döntőben a Real Madrid 3:0-ra nyert a Valencia ellen, de Ognjenović nem lépett pályára, sőt a cserék között sem kapott helyet. Habár a Real Madrid és a 170 centiméter magas játékos öt évre szóló szerződést kötöttek, 2001-ben különváltak útjaik. Ognjenović fél évig klubot keresett, majd utána a német 1. FC Kaiserslauternbe igazolt, ám a szerb játékos nem nagyon ismerkedhetett meg a Bundesligával, hiszen mindössze kétszer lépett pályára. A csapatnak nem ment rosszul, a 2001/2002-es idényben ugyanis a 7. helyen végeztek a táblázaton, ami azt jelentette, hogy indulhatnak az Intertotó Kupában. Németország után Kína következett, méghozzá a Dalian Shide együttes, amelynek akkor Milorad Kosanović volt az edzője, aki a C. zvezdában is Ognjenović trénere volt. Ognjenović abban bízott, hogy sikerül ismét visszatalálnia a helyes útra, s újabb sikerek, bajnoki címek következnek, ám – ahogy később nyilatkozta – olyan emberek akadályozták meg ebben, akiktől ezt a legkevésbé várta, s akiknek sokat segített, amikor a C. zvezda játékosa volt (ha ő nem is nevezte meg, nem nehéz kitalálni, hogy ez Kosanović volt). Kínában és a következő csapatában, a kijevi Dinamóban is két-két mérkőzésen lépett pályára, 2005-ben pedig a francia II. ligában szereplő Angers együttesébe igazolt, amelynek mezét hétszer öltötte magára. Gólt a francia másodosztályban sem sikerült lőnie, s hiába írt alá féléves szerződést a Malajziai Szuperligában szereplő Selangorral, a maláj együttes színeiben soha nem lépett pályára.
Ennek a rossz sorozatnak azonban a görög Ergotelisz színeiben szakadt vége: 26 mérkőzés és 3 gól (2006 és 2008 között), 2008-ban a szintén görög Kallithea csapatában szerepelt, s a kilenc találkozón egyszer volt eredményes.
Ognjenović pontosan lemásolta Odüsszeuszt, Ithaka királyát, aki a tízéves trójai háború után tíz évig bolyongott a nagyvilágban, mire hazatért feleségéhez. Ognjenović esetében a feleség szerepét ezúttal hazája, azon belül is az FK Jagodina töltötte és tölti be még most is. 2009 óta 39 mérkőzésen szerepelt, s három gólt lőtt. A 2010/2011-es idényben 15-ször lépett pályára (ötször cserélték be, és nyolcszor cserélték le), két gólpasszt adott.
Amikor külföldi próbálkozásai után hazatért, szóba került, hogy majd a Crvena zvezdába igazol, de – mivel sokáig nem jött válasz Belgrádból – Jagodinát választotta, ahol minden edzés előtt és után megcsodálhatja azt a zsiráfot, amit Dragan Marković Palma, a város polgármestere a belgrádi MB Gas cég segítségével hozatott a helyi állatkertnek.
Összefoglalva Ognjenović játékos pályafutását, a következőket írhatjuk: Crvena zvezda (bajnoki cím), Real Madrid (BL-győzelem), Jagodina (zsiráf). Ezután még mi következhet?
Név: Perica Ognjenović
Születési hely: Smederevska Palanka
Születési dátum: 1977. február 24.
Magasság: 170 cm
Poszt: csatár, támadó középpályás
Klubjai : Mladost Go ša ( 1993–1994 ), Crvena zvezda (19 94 –199 8 ), Real Madrid ( 1999–2001 ), 1. FC Kaiserslautern ( 2002 ), Dalian Shide (kínai, 2003 ), Dinamo Kijev ( 2003–2004 ), Angers (francia, 2005 ), Selangor (maláj, 2006), Ergotelisz (görög, 2006–2008), Kallithea (görög, 2008–2009), Jagodina (2009–?)
Válogatott/gólok : 8 / 0 (1995–1998)
