Huszonkét évvel ezelőtt, pontosabban 1985 október 25-én Glasgowban a skótok elleni vb-selejtezőn 18 méterről gólt kapott csapatom, az ausztrál válogatott. Cooper fű feletti „kiflijével” szemben Greedy kapusom tehetetlen volt. Többszörös tv-analízis nyomán azt kellett mondanom, hogy a sorfal jól állt fel, megvolt az úgy nevezett „felesleg tégla”, de a skót kiválóan csavarta a labdát a sarokba.
A hajamat téptem, hogy én balga engedtem a válogatott védőinek, ugyanis a St. George Budapestben 20-25 méteres szabadrúgásnál a fal mögötti sarokba egy jól ugró, erre a feladatra speciálisan felkészített védőt állítottam minden egyes alkalommal. Nem is kaptunk se „óriási”, de potya gólokat sem.
A visszavágón a sarokban már ott állt az „én emberem”. Az ötlet elméleti alapja a következő: Abban a pillanatban, amikor a rúgó játékos ott látja az embert a vonalon hirtelen gondba esik. Már nem biztos, hogy éppen oda céloz ahova a meccs előtt elhatározta és számtalanszor elvégezte a rúgást. Tehát azt a sarkot, mintegy 1-2 méternyit a kapuból, nem kell a kapusnak teljesen fedni. A fenn maradt 5-6 méter, már azért is mert jól látja a labdát, egy jó kapusnak gyerekjáték. Persze amikor a támadó csapat látja a védőt a vonalon betömörül a kapu elé és így óriási nyomást gyakorolhat a kapusra. A megoldás nagyon egyszerű: a vonalon álló játékoson kívül egyetlen védőnek sem szabad „bent ragadni”, kint kell maradni a kapu előteréből. Már az is meglepi az ellenfelet, hogy senki nem fogja őket. Erre jön még egy meglepetés, a vonalon lévő védő jól időzített rövid vágtával lesre állíthatja az okoskodó támadókat. Ezt cselesen megteheti nem egyszer, hanem néhányszor is! Persze az ilyen védekezést be kell gyakorolni. De megéri, mert nagy gondoktól szabadul meg a csapat.
A következő 50 mérkőzésen nem kapott gólt a válogatott szabadrúgásból!
Nem kell talán mondanom sem, hogy mekkora mázlija van ennek a Ballacknak, hogy nem én ültem az osztrákok kispadján. Nem értem, hogy a sok agyonfizetett, nagymenő edző még nem jött rá a fenti megoldásra, vagy ők is beadják a derekukat a túlságosan magabiztos kapusoknak és védőknek? Persze a németeknek elég volt a döntetlen is, de ki tudja mi lett volna ha az „én játékosom” van a sarokban!?
A hétfő esti találkozók után az A és B csoportban kiosztották az „intőket”. Az alábbi kimutatás nagyon érdekes mozzanatokra mutat.
lövés kapura gól kapott foul sárga piros labdab. pont
1. Horváto. 38 16 4 1 44 6 0 46,3 9
2. Portugália 43 24 5 3 51 5 0 54,66 6
3. Németo. 45 17 4 2 40 6 1 53,33 6
4. Töröko. 31 13 5 5 61 10 1 52,68 6
__________________________________________________________________
5. Svájc 44 23 3 3 63 8 0 49,60 3
6. Cseho. 34 11 4 6 50 7 0 43,00 3
7. Ausztria 36 13 1 3 48 8 0 50,67 1
8. Lengyelo. 50 15 1 4 67 6 0 49,61 1
Hogy érhetőbb legyen: kapura lövések, kaput eltalált lövések, adott gólok, kapott gólok, szabálytalanságok, sárga lap, piros lap, labdabirtoklás százalékban, pontok száma). Meccsenkénti átlag a felsorolt csapatok esetében, kapura lövések: 13,38. Kaput eltalált: 5,5. Gólátlag: 2,25. Szabálytalanságok: 35,32. Sárga lapok: 2,33. Piros lapok: 0,25.
Néhány kommentár a fentivel kapcsolatban. Az én óhajlistám pontosan úgy bukott, mint azt a fenti táblázat mutatja: Svájcot, Lengyelországot és Csehországot szerettem volna továbbjuttatni. Nem sikerült, mert Čech, a világ legjobb kapusa békát fogott, Ausztria becsületesen küzdött, de az nem volt elég... A lengyelek kiábrándítottak, már csak azért is, mert „öngólokat” kaptak, bár az érdekesség kedvéért vessenek egy pillantást a táblázatra, ők rúgtak legtöbbször kapura! A kaput a portugálok és a svájciak találták legtöbbször el. Ebből a szemszögből nézve a pontokban legsikeresebb csapat, Horvátország, a nyolcból az ötödik! S még egy dologban furcsán rosszak és mégis sikeresek a horvátok, átlagban csak 46,3%-ban birtokolták a labdát. Tőlük csak a csehek rosszabbak. A három hatpontos válogatott meglehetősen magabiztosan tartotta a labdát, innen származik sikerük is. A lengyelek szabálytalankodtak legtöbbet, de a legfegyelmezetlenebb csapat a török 10 sárga és egy piros lappal. A szabálytalanságok csúcstartója a Svájc–Portugália meccs 51-szer volt kénytelen az osztrák játékvezető sípolni, valamint 4-4 sárgát is kiosztott. Szerencsére a két csoport selejtezőjében csak ketten pirosodtak meg.
Remélhetőleg a továbbiakban már egy kicsit sikeresebbek lesznek a csatárok, mint eddig, mert a 2,25-ös gólátlag meccsenként nem valami lélekemelő. Egyébként is a továbbiakban már nem lesz taktikázás, mert kieséről van szó, várható, hogy több gólt látunk, mint a csoportmeccseken.
