Focimeccsen is ritkán tapasztalható hangulat, jó szervezés, a hős szerepében Mirkovi ć Brigitta – ezek jellemezték a női Szuperliga döntőjének második mérkőzését, amelyen a Csóka és a Zenta találkozott. Az előbbiek célja a harmadik mérkőzés kivívásának a joga volt, míg az utóbbiak tizedik bajnoki címüket próbálták begyűjteni.
A mérkőzés rangját és fontosságát bizonyítja, hogy a helyi pravoszláv és katolikus pap is tiszteletét tette a találkozón, amelyen jelen volt Fremond Árpád, a VMSZ köztársasági képviselője, és Csíkos János, a sport- és ifjúságügyi titkárság titkárhelyettese is, akik szemlátomást élvezték a mérkőzést. Ők és a mintegy 350 szurkoló jól döntött, hogy élőben tekintette meg a találkozót, amely sokkal színvonalasabb volt az első meccsnél.
Míg az első találkozón Kormányos László, a csókaiak edzője azzal próbált meglepetést okozni, hogy két mérkőzésen is bizalmat szavazott Sanja Bečejskinek, addig a második meccs Mellik Zoltán – sokakat meglepő – döntéséről marad emlékezetes, aki a 2007-ben „visszavonuló”, 32 éves Mirković (szül. Barlog) Brigittát jelölte első számú játékosnak. Ez azt is jelentette, hogy az első három egyéni találkozó megegyezett a zentai összecsapás egyéni mérkőzéseivel, azzal, hogy ezúttal Makszuti Anetta nagy küzdelemben, 3:2-re legyőzte Aleksandra Radonjićot. A hazaiak csapatkapitányának 2:1-es előnye és 7:4-es majd 9:6-os előnye volt, ám Makszuti, aki az előző játszmában 10:9-re vezetett, s elrontotta az adogatását, sorozatban öt pontot nyert, így egyenlített, majd az ötödik szettet is megnyerte. Mint később bebizonyosodott, ez a találkozó kulcsfontosságú volt, s jól gondolta Mellik, hogy a Zenta Csókán könnyebben győz majd, mint az első mérkőzésen, amelyet 3:2-re nyert meg a bácskai együttes.
A Brigi elfelejtett pingpongozni?
A második egyéni találkozó elején a már említett Mirković Brigitta húga, Barlog Anasztázia látva, hogy nővére hogyan játszik, a mellette ülőknek azt mondta:
– A Brigi ahelyett, hogy beütné a ziccert, lerövidíti azt, s minden kezdődik elölről. A Brigi elfelejtett pingpongozni...
Néhány perc múlva azonban kiderült, hogy ez nem pont igaz, ugyanis Brigitta nem tett egyebet, csak tartotta magát a taktikához, amelynek a lényege az volt, hogy ki kell várni az ellenfél hibáját. Az első két játszmában ez működött is, ám a harmadikban Kormányos Zsanett bizonyította, hogy közbeütéseivel képes meglepni az ellenfelet, ám a tapasztalt Mirković ellen ez pénteken kevés volt.
Amikor már a csókai remények kezdtek szertefoszlani, akkor állt asztalhoz a rutinos Sanja Bečejski, akinek a teljesítménye előtt kalapot kell emelni, hiszen Zentán és Csókán is játszmaveszteség nélkül nyert a tavalyi döntőben nyújtott teljesítményétől jócskán elmaradó Gyurcsik Aliz ellen. Bečejski végig maximálisan koncentrálva, okosan játszva gyűjtögette a pontokat, míg a zentai játékos kapkodott, s rengeteg ki nem kényszerített hibát vétett.
A Csóka csapata (Hajnal Dorottya, Nikoleta Nikolić, Aleksandra Radonjić, Kormányos Zsanett, Sanja Bečejski)
Látva nővére remek játékát, aki minden pont előtt pontosan tudta, hogy mit akar lejátszani, mi fog következni a szervája után és hogyan nyerheti meg a pontot, vagyis úgy játszott, ahogy az a nagykönyvben meg van írva, Anasztázia csak ennyit mondott:
– A Brigi mégsem felejtett el pingpongozni...
Ezután néhány percig az öröm és a bánat könnyei játszották a főszerepet, majd az érmeket a második helyezett és a győztes csapatnak is, Zoran Kalinić, a Szerbiai Asztalitenisz-szövetség (STSS) elnöke adta át, a csókai és a zentai közönség vastapsa közepette. A ceremónia végén Kormányos László mindenkinek köszönetet mondott, gratulált mindkét csapat játékosainak. Fontos megjegyezni, hogy egy évvel ezelőtt a Csóka még a kiesés ellen küzdött, s Aleksandra Radonjić érkezésével, Sanja Bečejski visszatérése után, valamint a többi csapattag maximálisan ledolgozott edzései azt eredményezték, hogy a Csóka az első mérkőzés egyes pillanataiban közel volt a győzelemhez, ám a második találkozón a teher már az ő vállukat nyomta, s így a Zenta sorozatban 30. meccsét nyerte meg, az elmúlt kilenc évben a nyolcadik serlegét gyűjtötte be, a klub történetének tizedik országos csapatbajnoki címét szerezte.
– Nagyon boldog vagyok, egyrészt azért, mert a csapat nyert, másrészt pedig azért, mert többéves kihagyás után a döntőben négy győzelemmel járultam hozzá a klub tizedik bajnoki címéhez. Külön köszönetet szeretnék mondani a szurkolóknak, akik nagyon sokat segítettek abban, hogy megnyerjük a Szuperligát – mondta Mirković.
– Az idény elején úgy gondoltam, megtörténhet, hogy fontos pillanatokban szükség lesz Brigi tapasztalatára. Az első mérkőzés lélektani szempontból nagyon fontos volt: a győzelem után a lányok fellélegeztek, s tudtam, hogy Csókán könnyebb lesz. Valamennyien több önbizalommal mentek bele a második mérkőzésbe, különösen Brigin volt ez látható, aki ezáltal a többieket is bátorította. Volt még egy kombinációm, amelyben Makszuti lett volna az első játékos, ám a meccs előtt azt kérdezte, mi lenne, ha ő játszana két egyéni mérkőzést? Mivel ez nekem is a fejemben volt, itt eldőlt a dolog. Egy ilyen idény után, amelyben a döntőig 20 mérkőzésből 20-at nyertünk, azt, hogy kikapunk a döntőben, nem tudtam elképzelni. Azon nem gondolkodtam, hogy a párharcot 2:0-ra vagy 2:1-re nyerjük meg, de biztos voltam a győzelemben. Külön köszönetet szeretnék mondani a zentai önkormányzatnak, a Senta Promet vállalatnak és a szurkolóinknak, akik ezúttal is kitettek magukért – nyilatkozat Mellik Zoltán, akinek, csakúgy, mint a klubnak, az elmúlt kilenc évben ez volt a nyolcadik bajnoki címe.
És ha már a magyarországi parlamentben is Fluor Tomi nótáját idézik, miért ne tennénk mi is azt, kicsit átköltve a zentai klubra vonatkoztatva:
„Csak akkor nyernek, ha úgy van
és általában úgy van,
benn megtalálod a klubban
mert nekik bejön ez a szitu...”
