Amikor Đorđe Borčić a Crvena zvezda–Banat párharc előtt nyilatkozott az esélyekről, arra a kérdésre, hogy mi vagy ki fogja eldönteni az aranyérem sorsát a férfi Szuperliga döntőjében, annyit mondott, hogy a sportszerencse és a pillanatnyi pszichikai állapot. A háttérből azonban bekiabált egy hang, s a rra kérte Bo rčić ot, mondja azt, hogy majd ő dönti el a találkozót. A hang Uro š Gordić é volt, aki a két csapat harmadik, mindent eldöntő találkozóján állta a szavát, az első mérkőzésen ugyanis óriási csatában 3:2-re nyert Zoran Savi ć ellen, s ez olyan erőt és önbizalmat adott csapattársainak, a már említett Bor čićnak és Marko Petkovnak, hogy a következő két találkozón mindössze egy játszmát veszítettek, így a Banat 3:0-ra nyert, s 2:1-es összesítéssel megnyerte a párharcot.
Ez azt is jelentette, hogy mindkét bajnoki cím Vajdaságba került, hiszen a nőknél a zentaiak, a férfiaknál meg a nagybecskerekiek ünnepelhettek.
Ami az asztaliteniszt illeti, Szerbiában továbbra is a vajdaságiak sportjának nevezhetjük, hiszen a döntőben asztalhoz állók közül – leszámítva a horvát légióst, Josip Huzjakot – valamennyien Vajdaságban születtek: Savić, Gordić és Borčić palánkaiak, Vladimir Radonjić zentai, Petkov pedig nagykikindai.
Férfi Szuperliga, döntő, harmadik mérkőzés: C. zvezda–Banat 0:3 (Savić–Gordić 2:3 (–7, 3, 8, –8, –10), Radonjić–Borčić 1:3 (–10, 9, –7, –8), Huzjak–Petkov 0:3 (–2, –6, –1).
