A legtöbb labdarúgóklubnak van sportigazgatója, akinek a feladata igencsak szerteágazó: a csapat utaztatásától a szerelések beszerzésén keresztül minden apró részletre oda kell figyelnie, minden problémát orvosolnia kell, lehetőleg a legrövidebb időn belül. Amikor azonban jönnek a sikerek, akkor leginkább az edző és a klubelnök kerül előtérbe, ők nyilatkoznak a tájékoztatási eszközöknek. Ebből a szempontból nézve a sportigazgatói poszt nem éppen hálás feladat, ám mindig vannak olyanok, akik a jó eredményekért képesek mindent megtenni, még akkor is, ha kicsit felborul az életük emiatt.
Így volt ezzel a 38 éves Bognár Miklós is, a tóthfalusi Akadémia Labdarúgóklub sportigazgatója, aki nem sajnálta pénzét és idejét, hogy a klubban minden a megbeszélések szerint menjen. Bognárnak két dolog még inkább megnehezítette a munkáját. Az egyik, hogy a labdarúgó-pályafutása alatt a szabadkai Spartacusban és a kúlai Hajdukban is megfordult játékos 1996 márciusában autóbalesetet szenvedett, s kerekes székbe kényszerült, a másik pedig, hogy az Akadémia esetében egy újonnan alakult klubról van szó, amelyben mindent a nulláról kellett kezdeni, így hatványozottan több a feladat, mint egy néhány évtizedes múlttal rendelkező egyesületben.
– Egy új klub esetében a sportigazgatónak kell megtalálnia a szakmai stábot, azokat az embereket, akik majd intézik a dokumentációt. Rengeteg új dolog van, amire nem is gondol az ember, hogy majd neki kell megoldania – mondta Bognár, aki hozzátette, álmában sem gondolt arra, hogy egy újonnan alakult klubban őt nevezik ki sportigazgatónak.
– Nagy dolognak tartom, hogy az Akadémiának köszönhetően vajdasági magyar gyerekek esélyt kaptak az elitképzéshez közelítő, egy átlagos fociklubnál jobb feltételeket nyújtó munkára. Ez egy lehetőség azoknak a fiataloknak, akik eddig hetente kétszer edzettek, hogy megmutassák, mire is képesek, és egy nagy feladat nekünk is, hogy megtudjuk, heti tíz edzéssel mit lehet belőlük kihozni.
Ami az elmúlt kilenc hónapot illeti, Bognár a következőket mondta:
– A legfontosabb volt, hogy úgy alakítsuk ki az edzéseket, hogy a gyerekek ne úgy érkezzenek, hogy „jaj, már megint tréning…”. Egy 15 éves gyereknek hetente tíz edzésen részt venni egy idő után unalmassá válik. Nekünk sikerült színvonalasan, tartalommal megtöltenünk a napjaikat, s ami leginkább boldogságra ad okot, hogy a fiatalok nemcsak a pályán, hanem azon kívül is egy csapatot alkottak, barátok lettek. Szinte hihetetlen, de a Lokomotiva elleni tizedik gólnak jobban örültek, mint mikor bebiztosították a bajnoki címet. A sok edzésnek meglett az eredménye, hiszen bajnokok lettünk, de talán ami még ennél is fontosabb, hogy kiváló hangulatot sikerült teremtenünk, és ennek köszönhetően sok felnőtt megtalálta a helyét, s így az egésznek lett egy varázsa. A mai világban mosolygós, elégedett arcokat látni óriási dolognak számít – nyilatkozta Bognár.
