Otthonról hazalátogatott a csókai Harcsa Elizabetta és családja. A korábbi szerbiai szövetségi kapitány, Slobodan Grujić felesége edzőként dolgozik Németországban, és még mindig aktívan játszik a III. ligában.
Talán furcsa, hogy két ember, akik évtizedeken át több órát töltöttek el a pingpongtermekben, szabadságuk ideje alatt is naponta kétszer kezükbe veszik a pingpongütőt. Ez azonban, ahogy ők mondták, nem esik nehezükre, mivel két fiuk, Nikola és Aleksandar nap mint nap könyörögnek, hogy a szüleikkel edzhessenek.
Míg Betti a fiúk egymás elleni mérkőzését nézte, addig férje nyilatkozott a Magyar Szónak. Az újvidéki születésű Grujić, miután lemondott a szövetségi kapitány posztjáról, Jörg Rosskopf jobbkeze lett a német válogatottban, valamint az egyik németországi asztalitenisz-központban edzőként dolgozik.
– 13 és 17 év közötti fiatalokkal foglalkozok, akiknek Hessenben minden biztosítva van, vagyis a helyi internátusban laknak, ott étkeznek és tanulnak is. A szerb és a német szövetséget nagyon nehéz összehasonlítani, hiszen az utóbbi anyagilag sokkal jobban áll, emiatt a dolgok is olajozottabban mennek, s már az alsóbb szintek, vagyis a klubok is szervezettebben működnek. Németországban több edző van, amikor csak tehetik, közös edzőtábort tartanak. Ezeket a költségeket azonban nemcsak a szövetség, hanem nagyobb részét a szülők és a klub állja.
• Németországban az asztalitenisz mindig is nagy népszerűségnek örvendett.
– Korábban és most is rengetegen pingpongoznak profi és amatőr szinten is. A sportágnak jót tesz, hogy a fiataloknak vannak példaképeik: Timo Bollt mondhatni, hogy az egész ország ismeri, hiszen többször díjazták már az évsportolója-választáson, sok rádiós és tévéműsorba hívják vendégként, s nem mellékes, hogy a világranglista első húsz helyezettje között Bollon kívül még három német játékos, Ovtcharov, Steger és Baum szerepel.
• Boll pályafutása során először érmet nyert a világbajnokságon, de a döntőbe nem sikerült bejutnia. Az olimpián sikerülhet neki a dobogó legfelső fokára állni?
– Nagyon nehéz, annak ellenére, hogy a versenyszabályok miatt, mivel egy nemzetből csak két játékos vehet részt, ott csak két kínai játékos lesz a fő ellenfele. De nem szabad elfelejteni, hogy nem csak kínaiakból áll majd a mezőny, ott lesznek a dél-koreaiak és az egyre jobb japánok is. Bollnak azért nehéz felpörögnie, mert Európában nincs ellenfele, míg a kínaiaknál óriási harc van a csapatba kerülésért is, amit bizonyít, hogy egy kétszeres egyéni világbajnok Vang Licsin (Wang Liqin) nem lesz ott Londonban…
• Kis szünet után a 2010/2011-es idényben ismét versenyszerűen játszottál.
– A hesseni csapattal megnyertük az ötödik ligát, így ősztől egy versenyfokozattal feljebb indulunk majd. Nem volt könnyű, s a következő szezonban még nehezebb lesz, hiszen erősebb ellenfelekkel találkozunk majd, ezért a cél, hogy a középmezőnyhöz tartozzunk.
• Amióta Szerbiába jöttetek, a gyerekek naponta kétszer edzenek. Nektek közötök volt ahhoz, hogy a pingpongot választották?
– Nem, mivel korábban fociztak, utána pedig teniszeztek. Aztán egyszer csak, tavaly decemberben jött ez az asztalitenisz-őrület, s elkezdtek edzésekre járni Németországban. Amikor vége lett az iskolának, s mondtuk, hogy Szerbiába utazunk, ők azt kérték, hogy ide is hozhassák a felszerelést, s amikor lesz rá lehetőség, akkor edzhessenek. Mellik Zoltán, a Zenta edzője mondta, hogy ebben az időszakban nincsenek edzések, így a rendelkezésünkre bocsátották a termet.
• Aleksandar az európaiakra és lassan már a kínaiakra jellemző módon fogja az ütőt, Nikola azonban tollszárfogással játszik.
– Sokat nézte a kínaiakat, és a tollszárfogás mellett döntött. Először mi is furcsálltuk, Betti megpróbálta lebeszélni, de mondtam neki, ha a gyereknek így a jó, akkor hagyni kell. Ez azonban már nem az a régi tollszárfogás, hanem az, ami az utóbbi időben az ázsiaiak körében is elterjedt, vagyis a fonák oldalról is lehet ütni, pörgetni.
A gyerekek különben a német nyelv mellett szerbül és magyarul is beszélnek, s nemrég óta angol nyelviskolába is járnak. Jól érzik magukat Csókán, s ahogy Grujić mondta: a hazaút előtt mindig vannak nehéz pillanatok. Arra a kérdésre, hogy a gyerekeknél meddig fog tartani a pingpong ilyen nemű kedvelése, a szülők csak megvonták a vállukat, s annyit feleltek, hogy ameddig tetszik nekik, csinálják, de az se baj, ha más sportágat is kipróbálnak majd. Látva azonban, hogy a két fiú hat hónapnyi edzés után hogyan játszik, kár lenne, ha más sportot választanának. Ha már apuka és anyuka országos bajnok volt vegyes párosban, miért nem lehetne a két utód is sikeres egyéniben és párosban is?
PVC-labda és a pontok között edzői tanácsok
A 2000-es évek elején két lényeges változás történt az asztaliteniszben: előbb a labda átmérőjét növelték 38-ról 40 milliméterre, majd bevezették, hogy a játszmák nem 21, hanem 11 pontig tartanak. Nemrég beszüntették az állandó ragasztást, mivel az új ragasztó biztosítja, hogy a gumik elasztikussága nem csökken. A közeljövőben azt tervezik, hogy a labdák a jövőben nem celluloidból, hanem PVC-ből készülnek majd.
Németországban ősztől az I. és a II. ligában kipróbálják, hogyan nézne ki egy mérkőzés, ha az edzők nemcsak a két játszma között adhatnának tanácsot a játékosnak, hanem minden pont után. Egyesek szerint ez jót tenne a sportágnak, míg mások azon a véleményen vannak, hogy egy zsibvásárra, piacra hasonlítana a két pont közötti szünet. A változtatáshoz tartozik még, hogy mivel az edzők minden pont után megszólalhatnak, a versenyzők csak a második és a negyedik játszma végén mehetnek oda a trénerhez, vagyis az első és a harmadik játszma között nem lesz szünet.
