Kedves, beszédes és mosolygós – ezekkel a szavakkal búcsúzott tőlem Csordás Árpád kollégám a telefonban, amikor arról kérdeztem, mi a véleménye Nagy Antóniáról, a szerbiai női kajakválogatott tagjáról. Ha ötödölőznénk, akkor a talált, talált, süllyedt szavakkal felelnék a kolléga jelzőire. Az 1986. május 8-án született bezdáni lány a 200 méteres kajak kettes középdöntője után nyilatkozott a Magyar Szónak:
• A négyes mellett szombat délelőtt kettesben is rajthoz álltál Olivera Moldovannal 200 méteren.
– Ez amolyan próba volt, hiszen előtte nagyon keveset készültünk együtt ezen a távon, a legtöbbször csak akkor, amikor a négyes edzések után volt egy kis időnk. A többi egység már évek óta együtt van, s a legtöbben közülük – ellentétben velünk – nem is indultak négyesben. Elégedett vagyok a B döntőbe jutással.
• A női kajak négyes kiharcolta az olimpián való részvételt, igaz, a döntő nem sikerült túl jól.
– A középdöntőben mutatott teljesítményünk és döntőt érő helyezésünk után túlságosan megnyugodtunk, s a fináléban nagyon álmosan, lassan kezdtünk, s ennek, valamint annak, hogy nagyon erős volt a pályánkon a szembeszél, lett az eredménye a kilencedik hely. Mindent megtettünk, hogy jobb legyen, de a rossz rajt miatt összeszedett hátrányt már nem tudtuk ledolgozni. Nekem óriási élmény volt a világ legjobbjaival együtt evezni, s az a tudat, hogy az egész világon csak nyolc egység van előttünk, büszkeséggel tölt el.
• Amikor a középdöntőben – megelőzve a sokkal esélyesebbnek tartott lengyel és spanyol hajót – másodikként értetek célba, s bebiztosítottátok az olimpiai szereplést, mit éreztél?
– Azt a fantasztikus érzést nem tudom elmondani! Teljesítettük a célunkat, s ezzel valóra váltak az álmaink, ez valami hihetetlenül jó érzés.
• A magyar televízió riportere a közvetítés végén azt mondta, hogy az első nyolc helyezett indulhat az olimpián.
– Erről nem tudtam, de ha ezt mondta, akkor tévedett. Különben a középdöntő után rajtunk is úrrá lett a bizonytalanság, s egymást kérdezgettük, hogy akkor biztos kijutottunk, biztosan jól írták, hogy a világbajnokságról a legjobb nyolc európai és két másik kontinensről versenyző hajó ott lehet az ötkarikás játékokon? Aztán szépen lassan tudatosodott bennünk, hogy minden rendben van, ott leszünk Londonban.
• A középdöntős 1:32 perces időeredmények remeknek mondható. Mi kell ahhoz, hogy az olimpián is ez az eredmény álljon a nevetek mellett?
– A középdöntős időnk valóban nagyon jó, mivel előtte soha nem sikerült még ennyi idő alatt teljesíteni a távot. Ha figyelembe vesszük, hogy ebben a felállításban, vagyis Panda Antónia és én, valamint a Moldovan testvérek, Nikolina és Olivera, mindössze négy hetünk volt felkészülni a világbajnokságra, akkor ez bizakodásra adhat okot, hiszen a jövőben a kemény edzések után még javulhat az időnk.
