Minden idők egyik legjobb olasz labdarúgójának tartják, nem ok nélkül, hiszen ő az egyetlen itáliai játékos, akinek három világbajnokságon is sikerült gólt szereznie! Pályafutásában talán az a legfurcsább, hogy klubszinten mindössze ötször emelhetett magasba egy-egy serleget, de ebben beletartozik a Serie C1-ért járó bajnoki cím is. Az olasz csapat tagjaként a világbajnokságon 1990-ben harmadik volt, majd négy évvel később második.
Roberto Baggio 1967. február 18-án született Caldognóban, a helyi klubban kezdte pályafutását, s miután egyik találkozón hat gólt lőtt, Antonio Mora játékosügynök Vicenzába vitte, ahol 1982 és 1985 között játszott a Serie C1-ben, majd a következő öt évet a Fiorentinában töltötte: 1986 szeptemberében mutatkozott be a Serie A-ban, s a következő év május 10-én a Napoli ellen lőtte első I. ligás gólját. 1990-ben Baggio 13,6millió amerikai dollárért a Juventusba szerződött, ami akkor a legnagyobb összeg volt, amit játékosért fizettek. A torinói csapat tagjaként 1993-ban megnyerte az UEFA-kupát, amely az egyetlen serlege volt a nemzetközi porondon. A 3:0-ra és 3:1-re megnyert párharc során két gólt lőtt a dortmundi Borussia ellen, Dino Baggio pedig háromszor iratkozott fel a góllövőlistára. Ebben az évben megválasztották az év legjobb európai labdarúgójának, s a FIFA legjobb labdarúgónak járó díja is az övé lett. Az első olasz bajnoki címét 1995-ben gyűjtötte be, a következő évben – már a Milan tagjaként – ismét olasz bajnoki címet ünnepelhetett, így ő lett az első játékos, aki két klubbal sorozatban megnyerte a Serie A-t. Két év milánói tartózkodás után a Bolognába igazolt, amelynek színeiben 22 gólt lőtt – ez egyéni csúcs volt. Az 1998-as világbajnokság után az Inter szerződtette, ami rossz választásnak bizonyult, mivel Marcello Lippi sokszor ültette a cserepadra, emiatt Baggio elveszítette helyét a válogatottban. Az Interben töltött két év után a Brescia következett, a 2001/2002-es idényt nyolc góllal kezdte, és meghívót kapott a világbajnoki keretbe, de sérülés miatt nem utazott el a vb-re. Utolsó mérkőzését 2004. május 16-án a Milan ellen játszotta: a 88. percben, amikor lecserélték, 80000 ember tapsolt állva a már akkor legendának számító labdarúgónak, aki 205 gólt lőtt a Serie A-ban. Pályafutásának 300. gólját 2002-ben lőtte, s 50 év után ő lett az első olasz labdarúgó, aki elérte a 300-as határt, korábban ez Piolának (364) és Meazzának (338) sikerült.
Döntőt értek a Baggio-gólok
Baggiót a világbajnokságok tették igazán ismertté: 1990-ben, amikor Olaszország volt a házigazda, kétszer volt eredményes, ezek közül az egyik találata, amelyet Csehszlovákia ellen szerzett, a torna legszebb gólja címet is kiérdemelte.
A másik gólja is emlékezetes: az Anglia elleni bronzmérkőzésen szemfüles csatár módjára ellopta a rutinos Shiltontól a labdát, majd amikor visszakapta a játékszert Schillacitól, egy védőt elfektetve megszerezte az olaszok vezető gólját. Olaszország harmadik lett, négy évvel később, az Egyesült Államokban megrendezett vb-n pedig második. Sokáig úgy tűnt, hogy Olaszország a negyeddöntőbe sem jut be, ugyanis Nigéria, vagyis a Szuper Sasok Amunike góljával a 25. percben előnyt szereztek, s amikor a 75. percben a csereként beállt Zolát kiállította a játékvezető, az olaszok helyzete reménytelennek tűnt. Baggio két perccel a vége előtt egy hajszálpontos lapos lövéssel egyenlített, majd a hosszabbításban a Benarrivo által kiharcolt 11-est váltotta gólra, úgy, hogy a labda a belső kapufáról pattant a hálóba. A spanyolok elleni negyeddöntőben előbb testvére, Dino volt eredményes, ám a spanyolok egyenlítettek. És csakúgy mint Nigéria ellen, jött a 88. perc: Baggio kicselezte Zubizarreta kapust, majd kiszorított helyzetből a hálóba lőtt. Az elődöntőben: Baggio–Bulgária 2:1. A hajviselete és a játéka miatt Isteni Lófaroknak (Il Divin Codino) nevezett játékos előbb egy egyéni akcióból, majd egy kiugratás után volt eredményes. A brazilok elleni vb-döntő nem Baggio-gólról, hanem kimaradt büntetőről marad emlékezetes. A fináléban nem született gólt, így a tizenegyespárbaj döntötte el az aranyérem sorsát: 3:2-es brazil vezetésnél Baggio volt az olaszok ötödik embere, ám csúnyán fölélőtte a labdát, így Brazília negyedik világbajnoki címét ünnepelhette. Baggio a vb-n öt gólt lőtt, valamennyit a kieséses szakaszban. Az 1998-as világbajnokságon Baggio Chile és Ausztria ellen volt eredményes, s a negyeddöntőben a tizenegyespárbaj során belőtte a büntetőt, ám ez is kevés volt, a vendéglátó franciák 4:3-ra győztek, s végül világbajnokok lettek.
Obama után Baggio
Baggio, akinek hét testvére van, 1993-ban feleségül vette Andreina Fabbrit, két fiuk született, Mattia és Leonardo, valamint egy lányuk, Valentine.
A lófarokra emlékeztető copfja és a 88. perc, ez a két dolog, amiről mindenkinek Robert Baggio jut eszébe, hiszen az 1994-es vb-n Nigéria és Spanyolország ellen is két perccel a 90 perc letelte előtt lőtt gólt, s nem véletlenül az utolsó mérkőzésén is a 88. percben cserélték le.
Névjegy
Név : Roberto Baggio
Születési dátum : 1967. február 18.
Születési hely : Caldogno
Poszt : csatár, támadó középpályás
Klubjai : Vicenza (1982–1985), Fiorentina (1985–1990), Juventus (1990–1995), Milan (1995–1997), Bologna (1997–1998), Inter (1998–2000), Brescia (2000–2004)
Mérkőzések/gólok (olasz liga) :488/218
Válogatott :56 mérkőzés/27 gól
Legnagyobb sikerei : vb-bronzérmes (1990), vb-ezüstérmes (1994), olasz bajnok (1994/1995, 1995/1996), UEFA-kupa-győztes (1993), olaszkupa-győztes (1994/1995), a világ legjobb játékosa (1993), a legjobb európai játékos (1993)
