A múlt héten Valjevóban az újvidéki DDOR győzelmével ért véget a szerbiai I. férfisakkliga. A győztes székvárosi csapat tagja volt a topolyai Márkus Róbert, akit szlovéniai otthonában sikerült telefonon elérnünk.
– Veretlenül szereztük meg az első helyet, hat győzelemmel és három döntetlennel. A bajnoki cím sok tényezőnek köszönhető, elsősorban a csapattársaim jó formájának, és nem szabad említés nélkül hagyni, hogy nagyon jó volt a sorsolásunk. A torna elején a gyengébb csapatokkal kerültünk össze, amelyek ellen begyűjtöttük a három pontot, míg a fő vetélytársaink egymás ellen játszottak, s pontokat hullajtottak el. Ez magabiztossá tett bennünket, megnőtt az önbizalmunk is, s nem mellékes, hogy amikor mi találkoztunk a bajnoki címre esélyes csapatokkal, akkor az ő játékosaik már fáradtabbak voltak, többet hibáztak.
• A három döntetlen közül kettőt a második és a harmadik helyezett, vagyis az Agrobanka és a Lasta ellen könyveltetek el. Ha nem így alakul a sorsolás, akkor nehezebben lettetek volna országos bajnokok?
– Valószínű, hogy igen, de szerencsénkre mindkét csapat néhány meccspontot már elhullajtott az ellenük játszott meccs előtt, így amikor velünk mérkőztek, akkor már csak a győzelem felelt meg nekik, mi pedig az ő nyerési kényszerüket igyekeztünk kihasználni. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az első táblás játékosunk, az orosz Szergej Rublevszkij nagymester nem érdemelt győzelmet Miloš Popović ellen, s csak a szerencsének köszönhetően sikerült a fekete bábukkal a teljes pontot megszereznie, s így 3:3 lett a végeredmény.
• Ami a te teljesítményedet illeti, 9 parti, 5,5 pont, 61 százalék. Mennyire vagy ezzel elégedett?
– Elégedett nem vagyok, de elégedetlen sem, ugyanis a kilenc partiból hatszor vezettem a sötét figurákat, s csakúgy mint a sakkozók nagy része, én is kezdeni szeretek, a fehér bábuk adnak némi helyzeti előnyt. Amit a klubban elvártak tőlem, azt teljesítettem, s 99 százalék, hogy jövőre is a DDOR-t erősítem majd a szerbiai I. ligában.
• Júliusban, amikor bejelentetted, hogy a Szerbiai Sakkszövetség feltételeit nem fogadod el, s nem állsz a válogatott rendelkezésére a görögországi Eb-n, egy ausztriai versenyre készültél, amelyet végül nem fejeztél be.
– A válogatott körül kialakult helyzet nagyon sok energiámat felemésztette, és nem is gondoltam arra, hogy annyira kihatással lesznek a játékomra, hogy nem tudok majd odafigyelni, nem tudok koncentrálni, így nem játszottam végig a tornát.
• Azt szokták mondani, hogy minden csoda három napig tart. Így volt ez a válogatott körüli hercehurcával is?
– Igen, valóban ez történt, hiszen eltelt egy kis idő, és mindenki belátta, hogy az élet megy tovább, lesznek más versenyek. Annak örülök, hogy a valjevói tornán már sikerült rendeznem a gondolataimat, s kevesebbet foglalkoztattak a júliusi történések.
• A következő másfél hónap igen tartalmasnak ígérkezik.
– Ami a versenyeket illeti, nyugodtan nevezhetem zűrösnek is, hiszen péntektől Bračon szerepelek egy horvát versenyen, október 3-án pedig kezdődik a horvát csapatbajnokság, amelyen a rijekai Liburnija csapatában szerepelek majd a második táblán, s remélem, sikerül megvédenünk a tavalyi első helyünket. Október végén a macedón fővárosban, Szkopjében veszek részt egy nemzetközi tornán, amely után egy hosszabb szünet következik a számomra.
