A dallamos olasz nyelvben sok olyan kifejezés van, melyet tucatnyi módon lehet használni. Az egyik közöttük a címben olvasható tempi passati. A szövegkörnyezettől függően lehet régi idők, ősi idők, egykor, visszamenőleg, régimódi, lehet az emlékek felidézése, leginkább azonban akkor hangzik el, amikor arról szólnak, hogy valami már idejétmúlt, elszállt felette az idő.
A következő, éppen elindult teniszidény beharangozójában a nostradamusi szerepre felkért szakértők egyike éppen ilyen értelemben szólt Novak Đokovićról. Szavaiból kiérződött, hogy legszívesebben leírná a volt világelsőt, és a 2025-ös teniszévet inkább Sinner és Alcaraz tükrében elemezgetné, mégis visszafogta magát, kicsit óvatosabbra fogta annál a két egyszerű oknál fogva, hogy Đoković már néhányszor látványos feltámadásokkal vágott az őt már nyugdíjba küldők szavába, továbbá Andy Murray szerződtetésével is világossá tette, hogy még komolyra óhajtja fogni. A teniszvilágot éppen az utóbbi kérdés foglalkoztatja, hogy vajon a két híresség együttesen is képes lehet-e valami tényleg emlékezetesre.
Novak Đoković 2025-ös idénye, a teniszező 23. profi idénye továbbá érdekes csúcsok megdöntését is kilátásba helyezi. Kapásból hetet sorolunk fel abból, amit az asztalra tehetne egy olyan sportoló, aki a tavalyi olimpiai aranyéremmel voltaképpen már mindent elért.
Ezek között vitathatatlanul az első, és ami őt biztosan foglalkoztatja, a 25. Grand Slam-cím. 24-gyel ő a férfiak mezőnyében a csúcstartó, és bár teljességében nem a nyílt korszak eredménye, ott van Margaret Court szintén 24-es teljesítménye. Nem egy kategória, mégis a 25 lenne az abszolút rekord. A második a 100. tornagyőzelem, s ezt a kettőt akár egyből is megcsinálhatná, ha az Australian Openen jönne össze. Novak továbbá elérhetné a háromszoros arany masterset. Amúgy is ő az egyetlen, aki mind a kilenc 1000-es mestertornát megnyerte, méghozzá kétszer.
Ha még egyszer győzne Monte-Carlóban, immár a mestertornák mindegyikének háromszoros bajnoka lenne. Itt van még a négyszeres karrier slam lehetősége. A Roland Garros kellene hozzá, és a nagy tornák serlegeit négy vagy több alkalommal hódítaná el. Federernek csak egy Roland Garrosa van, Nadalnak pedig 2-2 Australian Opene és Wimbledonja. Már az idén 400 megnyert meccse lehetne a Grand Slam-tornákon. Most 377-nél tart. Nem lesz könnyű, mint ahogyan a csak tornadíjakból megkeresett 200 millió dollár sem. Az évet 185 065 269-cel kezdte, vagyis hiányzik még tekintélyes 14 934 731. Nem lehetetlen, miközben senki sem jár a közelében, hisz egyetlen riválisa nem jutott el 140 millióig. A legkönnyebbnek a hetedik ígérkezik, és már Indian Wellsben dönthető meg. Ez a 411 megnyert mérkőzés az 1000-es tornákon. Novak most 409-nél tart, az öröklistán pedig Nadal az első 410-zel. Ha ezek összejönnek, különösen az első, ugyan kit érdekel már a címben foglaltak jelentése?
