Tavaly világszerte számos doppingeset történt, jelentős részükről a közvélemény semmit sem tud, mert magától értetődő módon a két legnagyobbnak, a teniszsztárok, Jannik Sinner és Iga Świątek ügyeinek árnyékában maradtak. Ez a két eset, rendhagyó módon, alighogy kitudódott, már le is zárult. Kicsit sután, mert az az érzésünk támadt, hogy mindkettő megmagyarázatlan maradt, hogy több volt bennük, mint amit végül is tudni lehetett róluk, és a sportkedvelők sokasága úgy tartja, hogy mindkettőjüknek voltaképpen igazságtalanul megkegyelmeztek. Amíg másokkal szemben az illetékesek, a szabályokkal összhangban, jogos szigorral jártak el, a két híresség, valamilyen felsőbb utasításra, büntetlenül megúszta, holott vétkesek, és éppen velük kellett volna példát mutatni.
A pozitív doppingmintát produkált két sportoló esetében a meghallgatásuk után a tenisz tisztaságáért felelős ügynökség (ITIA) indítványozására független bíróság hozott felmentéssel egyenlő ítéletet, amely ellen a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) fellebbezett, és a jelen állás szerint a nemzetközi Sportdöntőbíróság (CAS) áprilisban tárgyalja meg az ügyet, és ki nem szabott határidőben hoz döntést. Sinner tehát még nem érezheti magát teljesen felmentve, és ha az olasz játékost vétkesnek találják, Świątek ügye is még folytatódhat.
A két sportoló esetében a bíróság döntését elsősorban a doppingszerek nagyon kis mennyisége befolyásolta, vagyis hogy a használt mennyiségben nem szerezhetett semmilyen előnyt.
A két eset feladta a doppinggal foglalkozó szervezeteknek a leckét. Sokkal pontosabb előírásokra, félremagyarázhatatlan és az árnyalatokat is figyelembe vevő szabályokra volna szükség. Egyrészt hogy egyes, mellesleg jogosan büntetett sportolók ne gondolják, hogy mások indokolatlanul kaptak kegyesebb elbírálást, másrészt mert – ez a klasszikus büntető törvénykönyvekben is általában így áll – nem minden vétek egyforma, amit azután, minden további vitát ezzel megelőzve, a meghozott döntésekben így is kell magyarázni.
Sehogyan sem jó, hogy a botrányokra éhes és sztárcsinálásból élő média a döntőbíróságok és az eljárások menetét kezelő szervezetek partnere legyen, és a közvéleményt félrevezető módon vegyen részt az egészben. Ugyanakkor a média kötelessége lehetne, hogy a doppingról mint általános és elfogadhatatlan jelenségről érthető módon tájékoztasson. Semmiképpen sem úgy, mint Sinner és Świątek esetében, amikor ügyeiket más esetekkel elfogult módon vetették össze, azzal is konfúziót okozva. Vagy nem oly érthetetlen módon, mint legutóbb egy, a hazájában is ismeretlen horvát hosszútávfutó esetében tették, akinél a divatos, szelektív hatású és a WADA által tiltott Ostarine nevű szteroid használatát mutatták ki. Eredetileg a csontritkulás esetén használták, utóbb kiderült, hogy zsírelvonó és izomnövekedési hatása is van, amiért, a káros mellékhatásai ellenére, népszerű a testépítőknél, de használata a hosszútávfutóknál előnyszerzést aligha jelenthet.
