Tavaly ilyenkor Rafael Nadal volt a tenisz világelsője, és a 2014-es év első két hónapjában ugyanúgy két tornát nyert, mint például Stan Wawrinka és Marin Čilić. Ez a rajt azt sugallta, hogy a spanyol nemcsak salakon lesz eredményes a napokban zárult idényben, és hogy a már nem egészen fiatal Wawrinka és Čilić mellett az ugyancsak tornagyőzelemmel kezdett japán Kej Nisikori és bolgár Grigor Dimitrov is komolyan beleszólnak az élvonal alakulásának kérdésébe.
Szerbiát leszámítva Novak Đoković nagy menetelésének jóslásáról sehol sem esett szó, különösen azután, hogy a Davis-kupa újvidéki meccsén nem jelent meg, és a ranglistán már a nyolcadik helyre csúszott Roger Federerrel is egyre kevesebben számoltak. Kilenc hónappal később elmondhatjuk, hogy a fentiben ugyan volt valami igazság, összességében azonban több lett a melléfogás, mint a telitalálat.
Nadal ugyan egészen július elejéig tartotta az első helyet, de salakon nem volt annyira eredményes, mint az előző esztendőkben, amit a monte-carlói és római serlegosztás is alátámasztott, a spanyol azért a Roland Garros révén még a salak királya tudott maradni. Kiderült azután, hogy Wawrinka melbourne-i és monacói bravúrjainak nem volt hasonló folytatásuk. Čilić a New York-i serleggel koronázta meg a szép évét, Nisikori pedig azon kevesek egyike lett, akik meglehetősen magas szinten játszották végig az esztendőt, és megérdemelten végzett a ranglista 5. helyén. Esetében azonban figyelmet érdemlő adat, hogy a legjobb tíz tagjai ellen csak 10:8 volt a mérlege. Egy-egy alkalommal ugyan legyőzte Đokovićot és Federert, de mégis inkább Ferrert és Raonićot oktatgatta, mintsem a ténylegesen legjobbakat. Az év egyik kisebb kiábrándulása a Federer másának is nevezett Dimitrov lett, aki a nálánál nevesebbekkel szemben meglehetősen rangtisztelőnek bizonyult.
Đoković csak márciusban lendült be, s az Indian Wellsben, Miamiban, Rómában és Wimbledonban elnyert serlegekkel nemcsak a kételyeket oszlatta el, hanem az első helyet is visszavette Nadaltól. Azután a nyara inkább a nősüléséről maradt emlékezetes, amivel rendezte a magánéletét, ráadásul talált egy új és jó kifogást is a következő gyöngébb eredményekre. A szerb teniszező ugyanis az amerikai nyarat olyannyira elrontotta, hogy az időközben sérüléssel bajlódó Nadal és a műtéte után hosszasan lábadozó és formán kívüli Murray mellett a 34. évébe lépett és már-már leírt Federer neve került előtérbe. A svájci játékos korát meghazudtoló eredmények sorát jegyezte, s csak azért nem szerezte vissza a ranglista első helyét, mert Torontóban Tsongától, New Yorkban Ćilićtől váratlanul kikapott, végül az évzáró mestertornán honfitársával, Wawrinkával vívott egy kimerítő maratonit, amiért másnap nem volt képes a döntőre. Örök talány marad, hogy a Wawrinka elleni elődöntő valóban annyira botrányos volt-e, mint ahogy azt elsősorban a szerbiai sajtó próbálta beállítani, hisz Roger feleségének meccsközi hangos kommentárjai miatt mégsem romlott meg a két híresség viszonya, amit a Davis-kupa döntője során is tapasztalhattunk. A lapok tehát vagy eltúlozták az esetet, vagy Roger áldozta fel a mestertornát a csapatdöntő miatt, vagy pedig kapcsolatuk során Roger először csapott Mirkának az asztalra.
Egy biztos, ekkor Federer már elveszítette az elsőség esélyét, lehetséges, hogy mindörökre, hisz ha 33 évesen nem ült fel újra a trónra, 34 évesen ilyesmire még kevesebb esélye lesz. Az évet így Đoković három újabb serleggel zárta, újra fölényesen vezeti a rangsort, és immár nemcsak férj, hanem apai szerepkörben is további sikerekben gazdag 2015-ös év elé néz, amelyben elsődleges célja a Roland Garros lesz, hisz a nagy tornák közül már csak az hiányzik neki, mint ahogyan Federernek például az egyéni olimpiai titulus.
Nagy meglepetés volt, hogy Federer 2014-ben 85 egyéni tétmeccset vállalt, amire esetében 2006 óta nem volt példa. Nehéz elképzelni, hogy 2015-ben ezt megismétli, mint ahogyan valószínű az is, hogy Nadal nagyobbára a salakos idényre összpontosít majd. Ilyen körülmények között a 28. évében járó és ereje teljében levő Đoković előtt nyíltnak látszik az út, de másoknak, például Nisikorinak, Čilićnek, Wawrinkának, Dimitrovnak és Raonićnak, meg a fiatalabbaknak, Thiemnek, Socknak, Kyrgiosnak, Ćorićnak, Veselýnek stb. is szép alkalmuk lehet. Ami a szerbiaiakat illeti, várjuk, hogy visszajuthat-e az élvonalba Viktor Troicki, hogy tényező lehet-e még a hosszú kihagyás után Janko Tipsarević (ez mellesleg az argentin Juan Martín del Potróra is vonatkozik), hogy tovább javíthat-e Dušan Lajović és Filip Krajinović, és a különböző okok miatt alapjában véve nem túlzottan sikeres idény után a még fiatalabbak négyese, Krstin, Györe, Milojević és M. Janković is igazolhatná tehetségét és rátermettségét.
