150 év börtönbüntetésre ítélték Bernard Madoffot, azt a 71 esztendős amerikai, mondjuk egyszerűen csak úgy, csalót, akinek 65 milliárd dollárral sikerült megkönnyítenie üzletfelei pénztárcáját, mégsem ő a világelső: Sholam Weiss New York-i üzletember 845 évet, Norman Schmidt pedig 330-at kapott...
Az elmúlt 15 év egyik legkeresettebb személyisége kétségkívül a már említett Madoff , aki valaha a Nasdaq , azaz a New York-i börze első embere volt, de világszerte ismertté vált humanitárius tevékenysége révén is. Elsőosztályú brókernek számított az üzlet világában. Nem az ő találmányai azonban az olyan fantáziadús eljárások, mint amilyenek például a „pénzbuborékok“, de nem is Jezda , vagy Dafina voltak ezek első alkalmazói a legnagyobb szerbiai válság közepette. Már vagy 400 éve léteznek a „ki a nagyobb bolond“ elméleten alapuló, gyors meggazdagodást ígérő, s a kliens hiszékenységét ügyesen kihasználó stratégiák.
Nem Madoff volt az első...
A Ponzi-féle trükk
A Ponzi-féle piramisbank talán az egyik legelterjedtebb pénzügyi átverésforma. Az első befektetők, takarékbetétesek számára biztosított a bevétel a soron következők pénze által, míg a későbbieket megfosztják mind a betéttől, mind pedig a haszon lehetőségétől... S még ha róla is nevezték el, a módszer első alkalmazója mégsem a XX. század első felében élt Charles Ponzi volt, hanem a XVII. század Hollandiájában lezajlott tulipánmánia „tettesei“. Valóságos össznépi hisztéria tört ugyanis ki a Törökországból érkezett tulipánok kapcsán, melynek ára először elérte az arany árának szintjét, majd hamarosan a mélybe zuhant vissza. Mindeközben egyesek jól üzleteltek a leendő töröktulipán-ültetvények, illetve -virágok árát megszabó értékpapírokkal.
Amikor bekövetkezett a csőd, sokan találták magukat szemben a valós értéknél jóval nagyobb árú felvásárlásra kötelező szerződésekkel, mások pedig az immár értéktelen tulipánhagymákat őrizgették vagonszámra – sorsuk valamennyiüknek a teljes csőd lett. Csak azok gazdagodtak meg, akik időben megszabadultak a papírtól – meg az árutól is.
Királyi módszerek
Nagy-Britanniában, az élénk képzelőerővel megáldott George király, egy jelentős kölcsön ellenében, a spanyol túlerő ellenére, feljogosított egy angol vállalatot, hogy Mexikóban afrikai rabokat kínáljon eladásra. A kifizetődőnek látszó üzletet kínáló, királyi támogatást élvező cég részvényei rohamos növekedésnek indultak, a képviselők vásárolták őket fel az elsők között, majd adták el tízszeres áron.
A cég újabb és, nem mellesleg, egyre drágább részvényeket bocsátott ki, s el is adta őket azoknak, akik felnéztek a királyra. Egy nap azonban elfogyott az ilyen királyhű befektetők száma. A papírok csakhamar teljesen értéktelenné váltak... A „becsületes“ király vizsgálatot rendelt el, s néhány képviselőt csak szabadságától, néhányat pedig sajnos fejétől is megfosztott...
Franciaországban ez idő tájt vált ismertté John Law , aki 1715-ben, Fülöp régenssel karöltve megalapította a Királyi Bank ot, valamint a Mississippi vállalatot. A vállalat névleges tulajdonában hatalmas észak-amerikai terület állt, a Mexikói-öböltől egészen Minnesotáig, Law pedig, Arkansas kormányzójaként, a bankon keresztül, értékpapírok kötegeit adta el azt állítva, azok a louisianai aranybányák kincsei miatt hatalmas profitot hoznak majd. A skót szakértőnek igencsak bedőlve, a franciák nagy sietséggel álltak neki ezen értékpapírok vásárlásához, melyek értéke 1719 májusa és 1720 februárja között meghússzorozódott. Eluralkodott az általános jólét, először kezdték a mindennapi beszédben alkalmazni a milliomos szót. Amikor azonban Louis Bourbon de Conti herceg három kocsit elküldött az említett aranybányákhoz, hogy hozzon is egy keveset abból a bizonyos aranyból, csakhamar kitört a balhé, hisz világossá vált, a bányák nem is léteznek, a Királyi Bank nem tudja kifizetni, amit szavatolt, az értékpapírok elértéktelenedtek. Law majdnem otthagyta Párizsban a fogát, amikor is szökni kényszerült a lincselő tömeg elől.
Ex-kommunisták
A közelmúltban főként a volt kommunista államok polgárai mutattak igen jelentős hajlandóságot arra, hogy valamilyen papírra cseréljék készpénzüket. Albániában 1997-ben a piramis-típusú fogások 1,2 milliárd dollárnyi takarékot vittek el, s hatalmas utcai zavargásokhoz vezettek. Romániában 1993-ban volt példa a takarékbetétesek komoly átejtéssorozatára. Az adatok szerint Oroszországban a hamis takarékpénztárak tulajdonosai 25 milliárd dollárt csaltak ki a naiv polgároktól.
