„És akkor a végére a bizsergés... ez is eljött végre”, írtam le az idei (XLII.) KMV színművészeti vetélkedőjéről szóló beszámolómban a produkció kapcsán. Az éjjel menyasszonya című színdarab Máriás Endre rendezésében méltán nyerte el a KSZV fődíját, csakúgy, mint a Muzslyán megrendezett Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók XIV. Találkozójáét. A Kovács Ákos verseiből és dalaiból összeállított előadás képileg, zeneileg és mondanivalójában is mélyen átgondolt, az érzékeinken és érzelmeinken zongorázik, s a végén nem marad el a katarzis.
A Középiskolások Színművészeti Vetélkedőjével párhuzamosan a Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók Találkozóján is részt vettetek, el is vittétek mindkét helyen a fődíjat. A muzslyai rendezvény milyen volt?
Eszter: Már csak a szép napos időnek köszönhetően is remek volt a hangulat... meg egyáltalán: szeretünk együtt utazni, új helyekre ellátogatni... Aztán érdekes volt új embereket megismerni... remek volt a fogadtatás, a házigazdák tündériek voltak... Abszolút jó élményként éltem meg.
Az ottani közönség hogyan fogadta a darabot?
Sára: Az elején csöppet zavart a sok ajtónyitogatás, jövés-menés, de hamarosan lenyugodott a közönség, s utána szerintem jót játszottunk...
Katinka: Muzslyán annyiban szerencsésebb volt a helyzet, hogy a közönség körbevett bennünket, tehát közelebb volt hozzánk, míg Zentán szerintem semmit sem láttak a hátsó sorokból...
Milyen volt a többi előadás?
Sára: Aznap, amikor mi is felléptünk, még két darab volt műsoron. Nekem tetszett mindkettő, s valószínűleg a zsűrinek is, mivel kaptak is díjakat...
Mekkora színészi kihívást jelent egy ilyen darabban játszani, ha versekből és zenéből épül fel az előadás?
Tamara: Igazából a legelején még nem tisztáztuk le, hogy szavalatok hangozzanak-e el, vagy esetleg egészen másként fogjuk fel ezeket a szövegeket. Ezt kifogásolta is a zsűri. Egyeseknek nem tetszett, hogy szavaltunk. De valójában versekről és dalszövegekről van szó, s vannak részek, amelyeket nem is lehet másképpen előadni...
Sára: Nekem ez már a harmadik szerepem ilyen jellegű darabban... volt időm megszokni... s nagyon tudom szeretni...
A zene mennyire segít abban, hogy megteremtődjön a harmónia? És mennyire segíti a színészeket a játékban?
Katinka: Szerintem mindenképpen teljesebb és jobb így az előadás, hogy zene is van benne. Magam nem igazán színészként éltem meg a szerepemet, esetleg amolyan „mellékszereplőként”...
Norbert: Amikor épp nem zenéltünk, kívülállónak éreztem magam, viszont a zene mindenképpen szerves része az előadásnak. Különösen, hogy Kovács Ákos jegyzi a szöveget is és a zenét is...
Bence: Azt már az elején letisztáztuk a rendezővel is, hogy ezek bizony nem csupán „betétdalok”... a zene nem aláfestés, hanem szerves részét képezi az egésznek. A zene és szöveg teljesen összeforrt, s ily módon sokkal élvezetesebb volt játszani.
Judit: Szerintem a zene a nézőt is sokkal közelebb tudta hozni az előadáshoz. Ez így volt teljes. Ha csak egy rövid dallam hangzott fel, az is teljesen át tudta hatni az egészet, minden egyes dal a darab szerves részének számít.
Eszter, te a tavalyi Fababaálombálban még muzsikusként vettél részt, idén már színészi szerepet vállaltál. Mennyire találtad ebben fel magad? Ez további terveket is sejtet?
Eszter: Ez valójában spontán ötlet volt, hogy ne „angyalos fuvolás” legyek, hanem fuvolás angyal... Egyáltalán nem volt nehéz feladat, mivel Judittal együtt nőttünk fel, s most ugyanazt csináltuk a színpadon, mint előtte tíz éven át otthon az udvarban vagy a szobában... A próbafolyamat alatt egy csomó olyan jelenet, mozzanat úgy született, hogy mi csak hülyéskedtünk, aztán „hú, ez jó, ez maradjon!” alapon beépítettük az előadásba. Ha úgy alakul, hogy továbbra is megkeresnek, akkor szívesen játszom, de ez mindig csak hobbi lesz számomra...
Egyébként milyen volt az alaphangulat a próbák alatt?
Sára: Nagyon jó volt együtt dolgozni, remek volt a hangulat. Endre nem korlátozott bennünket, teret adott ahhoz, hogy bármit szabadon hozzátegyünk vagy elvegyünk... szerintem jó buli volt. A szövegkönyvet ugyan ő találta ki teljes egészében, de elmondta, ha ismerünk még Ákos-szövegeket, s úgy gondoljuk, jobban illenének az előadásba, akkor nyugodtan hozzuk el őket.
Tamara, te tavalyelőtt prózával nyertél a KMV-n, tavaly verssel, idén is verssel indulsz, és ugye itt van ez a darab is... Melyikben érzed leginkább otthon magad?
Tamara: Nem választom külön ezeket a dolgokat. De azt hiszem, jobban éreztem magam a színdarabban... Egyrészt újszerű volt... meg sokkal jobb érzés, ha vannak velem mások is a színpadon, akikre számíthatok, akikkel együtt játszom, s nem nekem kell egyedül felépítenem az alaphangulatot és a teljes folyamatot...
Muzslyán átvehetted a legszebb színpadi beszédért járó díjat. Hogyan alakult ez ki nálad, mióta foglalkozol előadóművészettel?
Tamara: Már az általános iskolában is szavaltam. A szép beszéd szerintem csak odafigyelés kérdése. De természetesen sokat segít ebben a versmondás is. Hogy mást ne említsek, mindig rengeteg kritikát kapunk, hogy artikuláljunk, hogy ejtsük ki a szóvégeket...
A Zentai Színtársulat a nem oly régen megalakult Zentai Magyar Kamaraszínház berkein belül működik. Ti hogyan élitek meg, hogy a szellemi értelemben vett színház láthatóan él és virul, mindazonáltal az őt megillető kőszínház sehogyan sem akarja megnyitni a kapuit?
Eszter: Én tele vagyok várakozással... De egyáltalán nem érzem magunkat elhagyatottnak. Úgy gondolom, amíg mi vagyunk, addig bárhol lehet próbálni, bárhol fel lehet lépni... Ha majd végre birtokba vehetjük ezt a gyönyörűen felújított épületet, az csak egy plusz lesz...
Judit: Nagyon örülök neki, hogy legalább próbálni tudtunk a művelődési házban, mivel ez külön élmény volt. Szerintem titkon mindenki abban reménykedik, hogy talán egyszer majd itt is eljátszhatjuk ezt a darabot...
Sára: Nekem azért fáj a szívem, mert oly sokan vagyunk, akik szívesen megnéznénk a jelenleg játszott szabadkai és újvidéki darabokat, de ahhoz most el kellene utazni, s erre nem mindenkinek van ideje... Így elég sok érdekesnek ígérkező előadásról lemaradunk.
Az elmúlt időszakban ki vagy mi motivált benneteket elsősorban, hogy folytassátok a munkát, dacára annak, hogy a város művházának színpadán nem mutathatjátok be e munka gyümölcsét?
Eszter: Endre például igen erős motiváló tényező... Nem csupán a színházzal kapcsolatban, engem például az írásban is bíztat. Szerintem sokat köszönhetnek neki a fiatalok. Engem pedig még Sári is motivál, kit nagyon megszerettem a tavalyi előadás próbái közben... azóta megosztjuk egymással a színház szeretetét. Meg most már itt a többiekkel is...
Sára: Szerintem már az is elég, hogy ott vagyunk egymásnak... egymásnak adunk erőt. Ha vannak körülötted emberek, akikkel, ha mást nem is, csak beszélgetni tudsz a művészetről, már ott van a motiváció is...
Vukosavljev Iván a kamaraszínház vezetőjeként elsődleges fontosságúnak tartja, hogy a színházban állandó jelleggel foglalkoztassák a környékbeli tehetséges amatőr színészpalántákat is. Ennek Zentán nagy hagyományai vannak, elég csak megnéznünk, az újvidéki Művészeti Akadémián végzett, ill. végző színészek közül hányan kezdték éppen itt a szárnyaikat bontogatni.
Reményeink szerint hamarosan megnyitja kapuit a színházunk. Repertoáron fogjátok-e tartani ezt az előadást?
– Mindenképpen. Mivel nincs más helyszínünk, ahol ezt a darabot érdemében elő lehetne adni. Május és június az, amikor még játszható, esetleg talán még szeptember, amikor még együtt van a csapat, mielőtt szanaszét szóródnának az egyetemekre és főiskolákra. Legalább hétszer vagy nyolcszor elő kéne adni, hogy mindenkinek megmutathassuk ezt a sikeres előadást.
Ha jól tudom, megpróbáltál verbuválni új tagokat a színtársulathoz, fiatalabbakat, akikkel aztán hosszabb ideig lehet még dolgozni. Ez folyamatban van?
– Vannak ebben a csapatban is potenciális jelöltek, emellett van még néhány fiatal, akik még gondolkodnak. Nem egyszerű egyben tartani a csapatot, ha nem egy konkrét előadásra készülünk, s míg nem készül el teljesen a színház, addig nem tudunk igazából nekifogni a munkának.
Nincs még tervben konkrét előadás?
– Több előadás is felmerült, de előbb látnunk kell, hányan jelentkeznek, hány fiú, hány lány... A fiúkat kicsit nehéz „begyűjteni”, pláne így tavasszal... Minden attól függ, hogy milyen intenzitással láthatunk munkához, ez pedig attól, hogy az épületet mikor tudjuk átadni a rendeltetésének...
Vendégszerepeltetni fogjátok ezt az előadást?
– Ha minden igaz, Adára meghívnak majd bennünket, aztán ugye ott van még a KMV óbecsei gálája, emellett pedig a Vajdasági Amatőr Színházak Fesztiváljára is talán el tudunk majd jutni...
Zentai Színtársulat (Zentai Magyar Kamaraszínház)
Kovács Ákos–Máriás Endre: Az éjjel menyasszonya
(Színpadi játék – a költői kifejezésmód játszóterén)
Szereplők:
Múzsa – Nagybali Tamara
Költő – Szalai Bence, Szögi Miklós
Alteregó – Kovács Vecei Sára
Dalnokok – Dobrotka Katinka, Lénárd Norbert
Angyalok – Illés Eszter, Verebes Judit
Isten – Vukosavljev Iván
Hang: Bene Sándor
Fény: Farkas Károly
Súgó: Berze Angéla
Ügyelő: Berta Lilla
Plakátterv: Beszédes István
Rendező: Máriás Endre
