Naponta jó néhányszor megismétlődő kép: egy vagy több ember, kerékpáron, kétkerekű kordén, vagy a kettő kombinációjával húzzák, tolják, hozzák a tüzelőt a Tisza túlpartjáról, bánáti folyómellékről Zentára. Az elmúlt napok viharos, orkán erejű széllel kísért zimankója igencsak megnövelte a tüzelőfogyasztást. A szegény embert az ág is húzza, tartja a mondás. De fordítva is igaz: szegény ember az ágat húzza. Mindkettő ugyanazt jelenti, a legszegényebb polgárok kénytelenek a folyó menti erdőből tüzelőt gyűjteni. A zord télben egy-egy kerékpárnyi ág, farönk legfeljebb, ha egy-két napra ha elégséges és máris elég, új szállítmány, új tüzelőforrás után kell nézni. Sajnos nem csak a rászorulók nyúlnak az erdő fáihoz. Szinte már-már iparszerűvé vált a várossal szembeni túlpartról csónakkal átfuvarozni egy-két köbméter fát, amit, ha a fatelepi tűzifa árának a negyedéért is értékesítenek, akkor már megérte a fáradságot, a tiszta haszon biztosítva van. A csendes téli napokon a bánáti Tisza-menti erdőből naponta áthallik a folyó fölött a motorfűrészek zúgása. Dolgoznak a favágók, de nem a szegény kerékpáros tűzifagyűjtőknek termelik ki a vastag rönköket, biztos vevőnek, megrendelésre dolgoznak.
