Míg tavaly, 2013-ban június 17-e és 19-e között virágzott a Tisza – legalább is a vajdasági szakaszon – a legintenzívebben, ekkor volt a fő virágzás, addig idén már június első hetében, 5-én és 6-án megjelentek az első hím kérészek a víz felett, majd a partra repülve a fák és bokrok ágain, a csónakok oldalán megkapaszkodva még egy gyors vedlést végeztek és a víz fölé repülve keresték a nőstényeket. Az idei enyhe tél után, a természet majdnem két héttel korábban ébredt, korábban indult meg a vegetáció és a Tisza vize is hamarabb érte el a rajzáshoz megfelelő hőmérsékletet. Elmaradt a szokásos tavaszi áradás is a Tiszán. A körülmények összjátéka folytán a virágzás is előbb kezdődött a szokásosnál. Három évvel ezelőtt, amikor a most kirajzott kérészek fogantak, a Tisza ugyancsak június 10-e táján virágzott a legintenzívebben. A kérészek tudják a legjobban, szinte napra pontosan, hogy mikor telt ki a három kerek esztendő, melyek az a nap, az az óra, amikor el kell hagyniuk a víz mélyét és teljesíteni az év milliók óta változatlan küldetésüket.
A rajzás első napjaiban, az úgynevezett elővirágzás idején a hímek még nem találnak párt, a természet egyszerűen feláldozza őket, a madarak, a halak és a békák asztalán végzik, szaftos vacsora számukra a 8-10 centiméterre megnövő tiszavirág. Amikor már minden vízi és szárazföldi tiszavirágfaló jól lakott, csak azután indul be az igazi rajzás, a kérésznász.
Az első napok szerényebb rajzása után vasárnap a Magyarkanizsa feletti Tisza-szakaszon június 8-án, hatalmas tömegben rajzottak ki a kérészek, az ekkor felbukkanó hímek már párt is találtak és igazi kérésznász vette kezdetét, a koraesti órákban kavargott a rovartömeg a víz felett. Az évente kisebb-nagyobb intenzitással megismétlődő csoda majdnem naplementéig tartott. Nem csak az agyagos medrű folyószakaszon volt látható óriási tömegű kérész, Zentánál, ahol meglehetősen iszapos a folyó feneke, a vízpartján tartózkodók is megfigyelhették a rajzást. A Tisza közepe felett felhőnyi tiszavirág repült a víz folyása – már amennyire ilyenkor folyik a víz – irányába. Dél felé tartottak a nagy rajok, ami olyankor tapasztalható, amikor a szaporodásra legalkalmasabb mederszakaszokon úgymond túlszaporodik a tiszavirág, a „felesleg” új életteret próbál keresni magának és a nagytestű rovarok több kilométerre elvándorolnak a kikelésük helyétől.
Zentánál olyan furcsa jelenségre is felfigyeltek egyesek, hogy a hídhoz északról érkező feltorlódó kérészrajok, nem a víz felett, hanem a híd magasságába emelkedve, a híd szerkezeti elemi között repültek át és úgy folytatták az útjukat dél felé. Távcsővel figyelve a vonuló kérészrajokat, kitűnt, hogy rövid farkú, tehát nőstény kérészek repülnek nagy tömegben. Bára a megtermékenyített nőstények is csak néhány órát élnek, ennyi idő is elegendő arra, hogy akár több tíz kilométeres távot is megtegyenek és ott próbálják lerakni az új élet alapját, a testükben hordozott megtermékenyített petéket. Egy-egy nőstény akár 6000 petét is rakhat, amelyek, ha szerencséjük van és találnak agyagos mederszakaszt, akkor abba befúrva magukat, három éven át tartó fejlődést követően, egy meleg júniusi napon kirajzanak a zavaros vízből.
A Tisza vajdasági szakaszát ismerve, a déli irányba, a törökbecsei zárógát felé vonuló kérészrajoknak nem sok esélyük van alkalmas életteret találni. A gát felé közeledve ugyanis a lassuló vízből lerakódik a hordalék, egyre iszaposabb a folyó medre. Akad még néhány folyókanyar, ahol a víz alámossa a nyugati partot és a srég part menti meder oldalába esetleg befúrhatják magukat a kérészlárvák.
Nem csak a Tiszában él a tiszavirág, néhány hete a Tartományi Természetvédelmi Intézet egyik munkatársa örömmel újságolta, hogy május utolsó hetében több helyen is virágzott a Temes, amelyben ugyanaz a kérészfaj él. Ami logikus is, hiszen a Tisza mellékfolyóin, egykor az Arankán is megfigyelhető volt a kérészrajzás.
