Magyarország nemzetpolitikai államtitkársága 2018-ra Mátyás király-emlékévet hirdetett. Ennek jegyében, Mátyás a déli végeken címmel tartott előadást Nagy Tibor történész a kishegyesi helyi közösség tetőterében.
Mátyás szobra a kishegyesi templomkertben (Tóth Péter felvétele)
Elmondta, hogy noha a legtöbb népmese és legenda erről a királyunkról szól, Mátyás emléke Szent István királyunk és Szent László király emlékénél is elevenebben él a köztudatban, a maga korában a nép körében nem volt igazán népszerű uralkodó. Szigora és keménykezűsége, valamint az általa kivetett magas adók miatt nem szerették. Csak a halála után, amikor hanyatlani kezdett ország, akkor döbbentek rá, hogy a Mátyás-korszak volt a magyar történelem igazi aranykora, hiszen az ország erős volt, lakói biztonságban éltek és folyamatos volt a fejlődés is. Pozitív megítélése évszázadokon keresztül sem változott. 575 éve, 1443. február 23-án született Kolozsváron a magyar történelem egyik legnagyobb királya, Hunyadi Mátyás. Anyja, Szilágyi Erzsébet, egy befolyásos délvidéki család sarja, apja pedig a törökverő hős, Hunyadi János.
Nagy Tibor az előadás kezdetén a déli végekkel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy azok Mátyás korában nem voltak azonosak a mai Vajdaság területével. A déli végek határai Mátyás idejében sokkal délebbre, Nándorfehérvár, a mai Belgrád vonala alatt húzódtak. Az ország abban az időben Európa második nagyhatalmának számított. Népessége, valamint a királyi sereg is sokszínű volt nemzetiségi szempontból. Mátyás seregében szép számban szolgáltak csehek, morvák, románok, németek, horvátok és szerbek, vagy ahogyan abban az időben nevezték őket, rácok is.
Mátyás apja, a törökverő Hunyadi János, még 1397-ben egy végvárrendszert kezdett építeni, amivel országát az Oszmán Birodalom terjeszkedésétől próbálta megvédeni. A végvárrendszer Szörénytől kezdődően, Orsaván keresztül, Galambócon át Nándorfehérvárig húzódott, pontosabban Zimonyig. A Száván Szabácstól, Szrebreniken, Tésányon, Jajcán, Kninen, Scardonán át Klisszáig létezett a várrendszer, amit később még Mátyás is tovább építettet. A végvárrendszernek kellett a törökök támadásaitól Magyarországot megvédeni, úgynevezett hármas tamponzónát képezett a déli támadások ellen. Mátyás ugyanis belátta, hogy ha mindössze egy vársorból áll a védőrendszer, ha ezen a török seregek átjutottak, máris az ország belsejében voltak. Kiépíttetett ezért egy második végvárrendszert is, amely Karánsebesnél kezdődött, Lugoson és Temesváron keresztül haladt a Tiszáig, a mai Óbecse vonalánál. A továbbiakban a Tiszától húzódott a Dunáig Péterváradot és Újlakot érintve, onnan pedig Krupa és Zengg irányában volt várrendszer.
Az előadáson Nagy Tibort kitért rá, hogy Mátyás legfontosabb támasza a legendás fekete sereg, mely a korabeli Európa egyik legkorszerűbb, legjobb hadereje volt. Elnevezésének az eredete azonban bizonytalan. Valószínű, hogy az uralkodó életében nem is viselte ezt a nevet, hanem Mátyás halála után kapta, a katonák fekete páncélja vagy a király halála miatt viselt gyászszalag miatt. De nem zárható ki, hogy egyik parancsnoka után nevezték el így.
Mátyás a török elleni harcban konkrét segítséget alig kapott. Nagy Tibor szerint ezen nem is kell csodálkozni, hiszen abban az időben Európa népei az egymás közti harcokban meggyengültek, Magyarország pedig egymagában nem volt képes az akkor világhatalomnak számító Oszmán Birodalom legyőzésére. Az uralkodó inkább az ország védelmét ellátó végvárrendszert erősítette meg, amivel meg is állította a török előrenyomulását. Mátyás nyugat felé vezetett több hadjáratot is, jelentős területeket hódított meg Sziléziában, Csehországban és Ausztriában. 1485-ben Bécset is elfoglalta, ez lett birodalmának az új központja. A német-római császár címét is szerette volna megszerezni, de ebben viszonylag korai halála is megakadályozta. Mátyás király 1490 tavaszán, egy bécsi lakomán hirtelen rosszul lett, majd három napos szenvedés után elhunyt. Haláláról máig megoszlanak a vélemények. A tünetek alapján agyvérzésre lehet következtetni, de a mérgezést sem lehet teljesen kizárni.
Színvonalas előadást hallhattak az érdeklődők Mátyás királyról azon a Kishegyesen, ahol elsőként állítottak szobrot az újabb korban az egykori uralkodónak. 2009-ben Simor Márton szegedi szobrászművész ajándékozta a falunak a Mátyás-szobrot, melyet a templomkertben állítottak fel. Kishegyest is elsőként Mátyás-kori dokumentumokban említik, Hegyespusztaként. 2013-ban azonban ismeretlenek ellopták a bronzból készült mellszobrot. Baráti települések, baráti önkormányzatok és intézmények segítségével 2015-ben sikerült a szobrot ismét felállítani, melyet akkor Hajnal Jenő, az MNT elnöke és Pintér Attila, Magyarország belgrádi nagykövete leplezett le, Brasnyó Ferenc esperes plébános pedig fel is szentelte.
