Aki a napokban Magyarkanizsán a Tisza-parton járt, a folyót látva könnyen felderenghetett benne régi irodalmi emlékként Petőfi néhány híressé vált sora az árról: „Habár fölűl a gálya, / S alúl a víznek árja, / Azért a víz az úr!”
Arról, hogy milyen eséllyel marad meg a Tisza a saját medrében, valamint belvizeink állapota aggodalomra adhat-e okot, Apró Istvánt, a zentai DTD Vízgazdálkodási Vállalat magyarkanizsai részlegének terepi technikusát kérdeztük.
– Az év második hónapjában eddig a sokévi átlagos csapadékmennyiségnek több mint a duplája hullott le a Felső-Tisza vízgyűjtő területén, Kárpátalján és Észak-Magyarországon. Ez a Tisza teljes szakaszán egy árhullámot indított el, amely most van levonulóban, és számításaim szerint a jövő hét közepén fog tetőzni Magyarkanizsánál, körülbelül 490–510 cm zentai vízállási szinten. A februárból eltelt három hét alatt megduzzadt Tiszán a napokban történt erős esőzések egy újabb árhullámot indítottak el, amely egyes becslések szerint akár össze is érhet az elsővel. Ennek a magasságát már nem lehet előre megjósolni, mivel nagyban függ az elkövetkező napok időjárásától. Ebben a hónapban Magyarkanizsánál 66,1 liter csapadék hullott négyzetméterenként, ami 16,8 milliméterrel több, mint ami egész januárban esett, és szintén több 36,6 milliméterrel a 2015 februárjában mértnél. A lakosság megnyugtatására szeretném közölni, hogy az általam előbb említett ötszázas vízállás egy méterrel alacsonyabb az első védekezési szintnél. Belvizeink mozgását ellenőrzés alatt tartjuk, gravitációsan már nem tudjuk leengedni a csatornahálózatban összegyűlt vízmennyiséget, ezért a magyarkanizsai, martonosi és adorjáni pumpaállomásokon napi 8 órás műszakban végzik a belvíz Tiszába szivattyúzását. Ez a munkaidő elegendő arra, hogy a községünkben a földekről lecsorgó vízmennyiséget megfelelően tudjuk kezelni.
Hétfőn a városi strand alacsonyabban fekvő részein a folyó kilépett a medréből, de jelen esetben nem kell veszélytől tartanunk, mert a növekvő vízállás egyelőre nem jelent veszélyt.