Csütörtöktől vasárnapig tartott Magyarkanizsán a színvonalas programokkal teletűzdelt községnapi ünneplés. Az eseménysorozat egyik fénypontja a község nyilvános elismeréseinek átadása volt, amelyre vasárnap került sor. Ahogy hírt adtunk róla, a Pro Urbe érdemérmet dr. Bimbó Mihály magyarkanizsai nyugalmazott állatorvos kapta, köszönő oklevélben részesült Veselinov Ibolya horgosi óvodapedagógus, Cseszkó Károly magyarkanizsai táncpedagógus és Radivoj Veselinov horgosi közbiztonsági munkatárs. Juventus Pro Urbe érdeméremben részesült az oromhegyesi Bognár Szabolcs, a kémia doktora.
A községnapi programok folytatásaként vasárnap délután a Halász téren, Magyarkanizsa eredeténél a városvezetők, a politikum és a közélet képviselői, valamint a testvérvárosi küldöttségek megkoszorúzták az emlékművet, továbbá Vranić Váradi Lívia, az önkormányzat munkatársa és az egész községnapi ünnepség műsorvezetője, keretbe fogója Magyarkanizsa történetéről szólt.
– Amikor városunk napját ünnepeljük, ezen a helyen lehet és kell megemlékeznünk azokról az elődeinkről, akik megvetették az alapját városunknak, akik itt éltek, dolgoztak, és alkották a jövőt nekünk, ma élő utódainknak. Magyarkanizsáról az első írásos feljegyzés 1093-ból maradt fenn Cnesa néven. Ennek ellenére tárgyi emlékek tanúskodnak arról, hogy már a kései kőkorban és a bronzkorban is éltek emberek ezen a vidéken. A népvándorlás idején különösen forgalmas volt ez a térség. A Tisza gázlóin keresztül az erdélyi bányákból szállították nyugatra a sót és az érceket. A korai középkorban hosszabb-rövidebb ideig éltek itt szarmaták, gepidák, hunok és avarok. A középkor folyamán a magyarság részeként állandó települések láncolata alakult ki itt a Tisza mentén – hangzott el többek között Vranić Váradi Lívia beszédében.
A szabadkai Róna táncegyüttes a vasárnap esti műsorban
A Halász téren felléptek a Magyarkanizsai Alapfokú Zeneiskola növendékei is, majd az ünneplők a közeli Dobó Tihamér Képtárba sétáltak Sagmeister Laura Örvény című képkiállításának megnyitójára. Az eseményen közreműködött Mezei Szilárd, ünnepi megnyitóbeszédet pedig Valkay Zoltán építész mondott. Ezt a gondosan formált szöveget a Kilátóban olvashatják majd teljes terjedelmében, itt csak néhány mondatot idézünk belőle:
– Az ember folyton átváltoztat, tudni kell azonban, hogy a világ megváltoztatásának oda-vissza ható útja önmagunk szeretetteljes, ám áldozatosan fájó transzfigurációjával kezdődik: ahogy mi változunk, úgy változik meg a világ látása is számunkra. Laura példáját követve tehát a változni, változtatva lenni és változtatni egy létállapot: a benn és kinn, a lent és fent életdinamikus érzésének örök emberi kívánása… – hangzott el a megnyitón.
Sagmeister Laura Magyarkanizsán élő és alkotó festőművész képeit november elejéig tekinthetik meg az érdeklődők. A 2019-től napjainkig készült alkotások igazi csemegék az értő szemeknek, és a szemlélődőket sem hagyják érzések nélkül.
A magyarkanizsai községnapi programsorozat utolsó mozzanata a vasárnap este a Cnesa nagyszínpadán lezajlott fergeteges népzenei összeállítás volt, amelyben a svilajnaci Sinđelić és a szabadkai Róna táncegyüttes tette felejthetetlenné az ünnepet.
Nyitókép: Koszorúzás és visszatekintés a Halász téren
