Ljubica Ristovski 1999 óta vezeti a szabadkai Népszínházat. A belgrádi FDU-n szerezte meg magisztrátusi titulusát 1998-ban, témája a szabadkai Gyermekszínház volt. Az elmúlt években a doktorátusával is el volt foglalva, témájául ezúttal a szabadkai Népszínházat választotta. Ez az első eset, hogy egy itteni színház egy doktori disszertáció témája lett, Ljubica Ristovski pedig térségünk egyetlen színházigazgatója, aki egyben a színháztudományok doktora.
A doktori disszertáció több periódust felölelve és számos oldalról kielemezve mutatja be a szabadkai Népszínházat, egyebek közt az 1999-től óta a 2014-es évig megvalósított bemutatókat, a fesztiválokon való részvételt és díjakat. Ljubica Ristovskival beszélgetésünk során kitértünk a Népszínház jelenlegi helyzetére és a doktori disszertációra is:
– Hét évig írtam, készítettem a doktorátust. Nagyon fontos volt számomra, hogy befejezzem. Nehéz, ugyanakkor élvezetes munka volt. A komissziótagok örültek, hogy a bokros teendőim mellett ezzel is tudtam foglalkozni. A Népszínház vezetőjeként a kreatív hozzáállást szorgalmazom, hogy új ötletekkel álljunk elő és a közönségnek mindig tudjunk valamit újat nyújtani. A színházban minden bonyolult: az előadások létrehozásától, a bemutató megvalósításán át, a fesztiválokra való eljutásig. Sokszor zűrzavar vesz körül, de minden újabb felmerülő gond kihívást jelent számomra. Ehhez képest a doktorátusi munkát úgy éreztem, mintha egy lakatlan szigetre értem volna, ahol a csupasz parton és a kék égen kívül semmi más sincsen – mondta Ljubica Ristovski.
A szabadkai Népszínház létében nagy változás állt be 2007-ben, a színházépület bontása által. Jelenleg az előadásokat a Jadran színpadon játsszák, míg a próbatermek és az irodák az egykori csipkegyár épületében találhatók, amely kívül esik a város központjától. Időközben többször is szó esett arról, hogy a színház helyet kaphatna a város szívében, az egykori Hadseregotthonban, a valamikori Arany Bárány Szálló épületében. A doktori disszertáció témája alkalmat adott arra is, hogy kitekintsünk az elmúlt időszakra és a jelenlegi helyzetre:
– Ahelyett, hogy elfojtott volna bennünket, valahogy kivirágoztunk ebben az időszakban, épp 2007-től kaptunk a legtöbb díjat. Talán a mentális állapotunk, a hozzáállásunk hozta ki ezt belőlünk, talán szeretünk dacolni és a legnehezebb körülmények közt működünk a legjobban. Jelenleg nem tudjuk mi a helyzet, senki semmiről sem értesített bennünket. Semmit sem tudok biztosra mondani. Szabadka kis város, az emberek mindenfélékről beszélnek, én is sok mindent hallottam. Ameddig viszont nem kapok hivatalos dokumentumot, semmiben sem merek hinni. Az év elején az igazgatóbiztosság nevében fordultunk az illetékesekhez, arra vonatkozóan, hogy döntsék el, sor kerül-e a költözködésre. Azt kértük, hogy amennyiben igen, a költözést a nyári időszakban bonyolítsuk le, és ne zavarjuk meg az évadot, mert az sem a színészeinknek, sem a közönségünknek nem lenne jó. Egyetlen írásos dokumentumot kaptunk Maglai Jenő akkori polgármestertől, hogy májusban számíthatunk a költözésre. Amikor ki kellett írni a közbeszerzési pályázatot ezekre a helyiségekre, az épületet május végéig béreltük ki, mert ez lett mondva. Mivel azóta semmi sem történt, az igazgatóbizottság azt a döntést hozta, hogy a szerződés a gyár bérlésére vonatkozóan hosszabbodjon meg az év végéig. Más lehetőségünk nem volt, valahol dolgoznunk kell. Közben beindult az új évad. Megkezdte a munkát mind a magyar, mind a szerb társulat is. Most már szinte elfogadhatatlan bármilyen költözködés. Megoldható, de annak ára van, mert le kell állnunk az előadások készítésével. Amíg tart a költözködés, nem bírunk az előadásokkal foglalkozni. Egy privát költözködés is nagy bonyodalmakkal jár, nem beszélve arról, ha egy intézményről van szó. Korábban felvázoltam a városvezetésnek, hogy amikor idejöttünk, csaknem nyolcvan kamion napokig hordta a holmikat. Egyébként pedig irtózatos állapotban van a Hadseregotthon. Elméletileg májusban át kellett volna mennünk, de még arra se találtak lehetőséget, hogy a fűtés meg legyen oldva. Ha viszont itt maradunk a gyárban, minden marad a régiben. A két próbaterem úgy-ahogy funkcionális állapotban van. Laminált padlók lettek lehelyezve, van fűtés, viszont nem jók a körülmények az alapvető szükségleteket illetően. Nincsen például fürdőszoba, a színészeket márpedig a próbák gyakran fizikailag is igénybe veszik és le kellene zuhanyozniuk – hallottuk Ljubica Ristovskitól.
A szabadkai Népszínház munkáját az elmúlt évadban a költségvetés csökkentése is sújtotta. A tervezett négy bemutató helyett a szerb társulat csupán hármat valósított meg az elmúlt évadban, a Kući, a Bosonogi u parku és a Vrla nova 2061 című előadásokat, míg a magyar társulat négy bemutatót tartott:
– Az, hogy a szerb társulatnak eggyel kevesebb bemutatója volt, mint a magyar társulatnak, a szerencsétlen körülményeknek köszönhető. A költségvetést két egyenlő részre osztjuk a szerb és a magyar társulat között. Tavaly október végén a tartományból értesítettek bennünket, hogy nincs több pénz a tervezett bemutatóra. Sajnos a szerb társulat úgy gondolta, hogy ezt pont tartományi pénzből valósítja meg, és egy ambiciózusabb projektumot tervezett. Az új évadban is számolnunk kell a költségvetés csökkentésével, de a tervek szerint mindkét társulat megvalósíthatja a négy tervezett bemutatót. Tanulva a múltkori esetből, máshogy osztjuk be költségvetést. Másképp nyúlunk hozzá, hogy ne kerüljünk olyan helyzetbe, mint tavaly. A szerb társulat ezúttal egy kicsit fellélegezhet, mivel a minisztérium részéről támogatást kaptunk az Urbán András rendezésében készülő Ruženje naroda u dva dela című előadásra, amelynek a bemutatóját október 21-ére tettük. Ez lesz a színház második bemutatója, a magyar társulat még ez előtt tartja meg az évad első premierjét. Október 14-én mutatják be az Amadeust – mondta Ljubica Ristovski.