A szabadkai magyar ajkú egyetemi hallgatók hátrányba kerülnek azzal, hogy a városi képviselő-testület megváltoztatta az ösztöndíjazásról szóló szabályzat javaslatát. Szögezzük le azonnal: a magyar ajkú fiatalok is ugyanolyan okosak, szorgalmasak, mint a szerb ajkú társaik. Csak épp az államnyelv hiányos ismerete miatt igen sokan választanak magyar nyelvű továbbtanulási lehetőséget. Ez esetben olyan szakokról van szó, amelyek oklevelével igen sokan várnak munkára, tehát nem valószínű, hogy e fiatalok a jövőben komoly eséllyel pályázhatnak ösztöndíjra. Vagy pedig az ösztöndíj szempontjából kedvező szakot választanak, amelyen szerb nyelven folyik a tanítás. Ez esetben viszont a szerb nyelvű vizsgán legtöbbjük tanulmányai első-második évében gyengébben teljesít, rosszabb a tanulmányi előmenetele. Tehát az egyenlősdi komoly hátrányt jelent az említett magyar ajkú hallgató számára is. A városi képviselő-testület ülésén a VMSZ-es képviselők épp a fenti diszkrimináció miatt ágáltak olyan elkeseredetten az ösztöndíjazásról szóló új szabályzat elfogadása ellen. Ám a hatalmi erőpozícióból politizálók megszavazták azt.
Mi is a város új ösztöndíjazási politikájának a lényege? Az önkormányzat tisztségviselőjének megindoklása szerint eddig Szabadkán négy intézményhez tudták az egyetemi és főiskolai hallgatók benyújtani ösztöndíjpályázatukat, ebből három intézmény nemzetiségi alapon osztotta az ösztöndíjat. Ám az új szabályzat szerint nem szeretnék nemzetiségi alapon megosztani a hallgatókat, mindenekelőtt a tanulmányi teljesítmény számít, illetve a hiányszakmák külön pontszámokat visznek.
Mennyivel csökken a takarékossági intézkedések miatt az ösztöndíjban részesülők száma Szabadkán? A városi képviselő-testület igen viharos ülésén elhangzott adatok szerint az elmúlt években általában 180 hallgató kaphatott ösztöndíjat, most csupán 50-en részesülhetnek a városi költségvetésből tanulmányi támogatásban. A Kosztolányi Dezső Diáksegélyező Egyesületen keresztül 39 ösztöndíjat oszthattak ki, erre ez évtől nem nyílik majd lehetőség.
A szabadkai magyar fiatalok érettségi után nagy arányban iratkoznak be valamely magyarországi egyetemre, éppen azért, mert anyanyelvükön szeretnének továbbtanulni, s ha szerencséjük van, ösztöndíjat is kapnak. Egy részük dönt csak valamely újvidéki egyetemi szak mellett, feltéve, ha a szüleik tudják a borsos albérleti díjat és egyéb költségeket fedezni. Sokan nagyon rosszul beszélik a szerb nyelvet, ezért a tanítói, óvodapedagógusi szakot, műszaki szakfőiskolát választják. Így magyarul tanulhatnak e fiatalok, másrészt – s ez a kevésbé tehetős családoknál fontos szempont – otthon lakhatnak. Illetve, ha a környékbeli települések valamelyikén élnek, naponta utaznak Szabadkára, ami olcsóbb, mint az albérlet.
Az elmúlt 15–20 évben számos beadványt nyújtottak be magyar ajkú értelmiségiek, az Észak-bácskai Magyar Pedagógusok Egyesülete, a Magyar Nemzeti Tanács, hogy a szerb nyelv oktatása legyen hatékonyabb, a szerbórán ne XIX. századi olvasmányokat kelljen tanulniuk a magyar diákoknak, hanem olyasmit, amit a mindennapi életben hasznosíthatnak. A minisztérium eddig még nem tett semmit ennek érdekében. Lehet, hogy a szabadkai városi parlamentben többségben levő képviselőknek azért kellene a belgrádi pártközpontjaikon keresztül lobbizni, hogy a szerbóra hasznos legyen, s a szerb nyelv 12 évi tanulása után legalább olyan jól beszéljenek szerbül a magyar diákok, mint angolul? Az angol nyelvet ugyanis már régóta jobb, hatékonyabb módszerek szerint oktatják. Ahogy a szerb nyelvet is kellene.
