Lackó Illés fiatalok generációit oktatta néptáncra, a hagyományok megbecsülésére nemcsak Szabadkán, hanem Vajdaság-szerte. Nemcsak az életben, hanem a néptáncosi és oktatói pályán is társa, segítője volt felesége, Ildikó. Ők voltak a vendégek a Lányi Ernő Iparos Művelődési Egyesület vasárnapi rendezvényén. A telt házas összejövetelen Miklenovics Aranka szervezőtitkár beszélgetett velük életükről, pályájukról.
Mint kiderült, az, hogy a néptánc életük fontos elemévé vált, meghatározó szerepet játszott Báthory Katalin, a vajdasági néptáncoktatás emblematikus személyisége. Ő volt Ildikónak Oromon a tanítónője, majd évek múlva Szabadkán a Népkörben a néptáncoktatója. Illés akkor lett az említett művelődési egyesület tagja, amikor az észak-bácskai város egyik középiskolájába iratkozott. Itt, a Népkörben ismerkedtek meg majdani feleségével, a tánc hozta őket össze. Később Illés váltotta fel Báthory Katalint a Népkörben, általában 150–160 gyerekkel, fiatallal foglakozott nagy sikerrel, ezt a különböző fesztiválokon kiérdemelt díjak is bizonyítják. Három gyermekükben, Lénárdban, Bálintban és Árpádban is elültették a néptánc szeretetét (Bálint édesapjához hasonlóan táncpedagógiát tanult).
Illés az évtizedek alatt Vajdaság-szerte mintegy 40 faluban, városban oktatott, a kilencvenes években nem egy művelődési egyesületet ő szervezett újra helybeli segítőivel. Mint mondta, a magyarság meg akarta őrizni hagyományait és egy-egy művelődési egyesület, a felélénkült művelődési élet összetartó erőként szolgált ezekben a közösségekben. Emellett Vrábel Jánossal Csókán négy hónapi gyűjtőmunka eredményeként sikerült húsz egynéhány táncfigurát,-etűdöt gyűjtenie. E gyűjtésből mutatták be Ildikóval az egyik csókai táncot a Juhász zenekar közreműködésével.
Az esten felléptek Szulovszki Szilvia és Rumenyákovity Kárló is, a Róna néptáncszakosztályának vezetői, Kapornyai Lívia pedig Ildikó kedvenc versét mondta el, azt a Thurzó Lajos-verset a kis juhászról, amelyet gyerekeinek is sokszor mondott el esténként, vagy ha betegek voltak.
