A magyarok betegsége

Az öngyilkossági kísérletek számának tekintetében Szabadka még mindig vezető helyen áll Vajdaságban. Időnként ez a szám csökken, majd újra megnövekszik, de a téli hónapok alatt mindenképpen emelkedő tendenciát mutat, ilyenkor akár egy-két öngyilkossági kísérlet is előfordulhat naponta, legalábbis ennyiről tudnak a kórház pszichiátriáján.

A katolikus és a pravoszláv karácsony közötti időszakban tizenkét személy kísérelt meg öngyilkosságot Szabadkán, és mintegy ötvenen kértek segítséget a Szabadkai Közkórház pszichiátriai osztályán. Az ünnep a magányérzetet erősíti, és ezt közösségben ugyanannyira érezni lehet, mint amikor az ember egyedül van. Az ünnepléshez hozzátartozik az öröm, de sokan nem tudják átadni magukat a boldog pillanatoknak, és emiatt még inkább elszigetelődnek, elszakadnak hozzátartozóiktól, így a depresszió tünetei súlyosbodhatnak, végül akár öngyilkossághoz is vezethetnek.

– Az autodestrukció, vagyis az önmegsemmisítés továbbra is elsősorban a magyar népre jellemző, de hogy miért, arra nincs magyarázat. A szerb népesség körében ugyanannyira jelen van a depresszió, mint a magyarok körében, mégis kisebb számban kísérelnek meg öngyilkosságot – mondja dr. Sági Zoltán neuropszichiáter. –Az öngyilkosság és a depresszió szorosan kapcsolódik egymáshoz. A depresszió egyik oka a társadalmi értékrendszer megváltozása, szétesése, s amióta ez a változás beindult, a depressziósok és az öngyilkosságot elkövetők száma is megnövekedett. Persze azt is el kell mondani, hogy az emberek most már fel merik vállalni depressziójukat, és segítséget kérnek. A bizonytalanság, kirekesztettség érzése, az anyagi gondok, vagy a társadalmi státus elvesztése is depresszióhoz vezethet. A második világháborút követően igen nagy volt a nyomor, mégis kevesebb volt az öngyilkossági kísérletek száma, mint manapság. Mintha az emberekből kiveszett volna a küzdeni akarás, önmagukat okolják, passzívak és hagyják magukon eluralkodni a tehetetlenség érzését – magyarázza a szakértő. – Az öngyilkosság depresszióval társul, ennek pedig egyértelmű jelei vannak, amelyeket a környezet is észlel. Az elmagányosodás jele az emberi kapcsolatok elszegényedése, vagyis az illető magába zárkózik, nem kommunikál, nem megy társaságba, álmatlanság gyötri, túl sokat dohányzik, túl sok alkoholt fogyaszt, feszült stb. A családnak, a közösségnek erre reagálnia kell, elsősorban beszélgetést kell kezdeményezni, hogy a másik megfogalmazhassa a problémáit. Sokszor azonban a környezetében nincs olyan ember, aki ezt meg tudná tenni, ezért a közösségen kívüli személyek, mint a tanító, a tanár, a pap vagy a nővér tudják betölteni ezt a szerepet, vagy itt vannak a lelkisegély-szolgálatok, végső esetben pedig fel kell keresni a pszichológust, pszichiátert, aki fel tudja oldani ezt az állapotot. Ha a depressziót nem kezelik, az könnyen öngyilkossághoz vezethet.

– Minden kísérlet figyelemfelkeltés, segélykérés, amellyel a személy azt próbálja tudatni a környezetével, hogy így nem tud tovább élni, valamit meg kell változtatni, figyelemre van szüksége, szorosabb emberi kapcsolatokra. Aki egyszer megkísérelte, nem biztos, hogy másodszor is megteszi, de akinél van egy tartós szocio- vagy pszichopatológiai történés, mondjuk az illető egyedül van, vagy krónikus betegségben szenved, akkor várható, hogy újra megkísérli az öngyilkosságot. A nőkre egyébként is sokkal jellemzőbb az öngyilkosság megkísérlése, a férfiak körében viszont nagyobb számban vannak azok, akik az első próbálkozás után meghalnak. Aki eljön hozzánk, az úgy érzi, itt menedékre talált, és amikor megtörténik az öngyilkossági kísérlet, egy szakemberrel való beszélgetés életmentő lehet.

A depressziót gyógyszeres és pszichoterápiás kezeléssel kezelik, és az a legtöbb esetben gyógyítható is, ha elég időt szánnak rá. Az egyénnek viszont a passzivitást kizárva meg kell próbálnia megkeresni azokat az alternatívákat, érzelmi támaszokat, melyekkel ki tud lábalni ebből az állapotból, s meg kell értenie, hogy van más megoldás is.