Bár való igaz, hogy Csáth Géza földesi naplórajzai és rajzfüzetében talált munkái – naplóról lévén szó – nem a nagyközönség számára készült darabok, mégis egy lenyűgöző kiállítás született ezekből a Csáth-idézetekkel gazdagított rajzokból, s erről bárki meggyőződhet, aki március 10-ig betér a szabadkai Városi Könyvtár galériájába.
A „Csak nézni kell ezeket a rajzokat...” című Csáth naplórajzait bemutató kötetben a szerkesztők, Ágoston Pribilla Valéria, Hózsa Éva és Ninkov Kovačev Olga a rajzoló Csáthot állították a középpontba, hiszen úgy gondolták, a rajzfüzetében és a Páciensek könyvében található rajzok megérdemlik a nyilvánosságot, természetesen azzal, hogy a páciensek nevét nem közölték. A kiállításmegnyitó utáni könyvbemutatón hallhattunk arról, hogy ha Csáth ezekből a rajzokból kiállításra, megmutatásra szánt, kidolgozott munkákat készített volna, akkor ezek bizonyára szimbolikus alkotások lennének. A sokoldalú Csáth tulajdonképpen a betegekkel, a betegségekkel való találkozást rajzolta ki magából. Csáth rajzaival először foglalkozott művészettörténész, s azt, hogy mennyire összefonódik az író és a képzőművész, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a kötet készítői először a rajzokhoz kerestek idézeteket, azután már az idézetekhez rajzokat. Ahogy azt Hózsa Éva is hangsúlyozta, hármas művésznek tartja Csáthot, akinél a művészetbe való átmenetek kontúr nélküliek.
Ez a kötet is bebizonyította, hogy Csáth művészettörténeti, irodalomtörténeti szerepén még mindig akad mérni való, a fogadtatástörténetének kiszélesítéséhez nagyban hozzájárul.
