Tegnap a szabadkai zsidók hatvanhét évvel ezelőtt való elhurcolására emlékeztek a Zsinagógánál. 1944-ben mintegy három és fél ezer zsidó kényszerült elhagyni otthonát, és a második világháború után csak nagyon kevesen térhettek vissza Szabadkára. Napjainkban csak pár százan élnek a városban, Szerbiában pedig alig háromezren.
Halbrohr Tamás, a szabadkai zsidó hitközség elnöke szerint a mai napig fontos emlékezni a történtekre, mert meg kell mutatni az embereknek, mi a helyes és mi a helytelen. Összességében a történelem során Szabadkán a zsidóknak sosem volt kifejezetten rossz a helyzetük, és manapság sem az, hiszen a város lakosságában nincs gyűlölet irántunk.
– Két évvel ezelőtt ezen a helyen állva szörnyen éreztem magam, hiszen alig pár nappal korábban néhány huligán megrongálta a zsidó temető síremlékeit. Ma sokkal büszkébben állok itt, hiszen az állam a napokban meghozta a fasiszta szervezetek működésének betiltásáról szóló határozatot. Ezzel rámutatott a város kötelességére, miszerint továbbra is ápolni kell a zsidó hitközséggel való kapcsolatot, az áldozatokra való emlékezést, s rámutatott saját feladatára is, vagyis hogy ez az állam kötelessége is – mondta a polgármester.
A megemlékezésen részt vett Erdélyi Mihály, a Hódmezővásárhelyi zsidó hitközség elnöke is.
– Szomorú kötelességünk, hogy emlékezzünk egy borzalomra. Fölfoghatatlan az az iparszerűen végzett népirtás, amit Európa közepén '44-ben elkövettek. Amikor a hódmezővásárhelyi zsidó hitközség nevében emlékezem a szabadkai mártírokra, teszem ezt azért, mert olyan kapcsolat alakult ki a hódmezővásárhelyi és szabadkai, sőt a szerbiai és horvát zsidó hitközség között is, ami lehetővé teszi, hogy ma itt legyek. Tudom, '44-ben magyar mészárló hatóságok végezték ezt az iszonyatos bűnt, ezért ez nem zsidó ügy, hanem magyar ügy, magyar szégyen. Az élőknek mindig emlékezniük kell, de a következő nemzedékeknek is fontos emlékezniük, főként azért, mert ismét tanúi lehetünk a nacionalista és fasiszta eszmék újjáéledésének, az ellene való harc pedig közös fellépést kíván – mondta az egybegyűlteknek Erdélyi.
A megemlékezés végén a Zsinagóga udvarában álló emlékműnél többek között a horvát nagykövetség, az észak-bácskai körzet, a SUBNOR Harcosok Szövetsége és több zsidó hitközség képviselői is elhelyezték koszorúikat.
