Emeljük magasra a remény és a béke zászlaját

Szombaton, halottak napján, a csantavéri Nagytemetőben lévő emléktáblánál is megemlékeztek az 1944/45-ös vajdasági, ártatlan magyar áldozatokról. A Magyar Nemzeti Tanács és a szabadkai önkormányzat támogatásának köszönhetően 2014-ben emeltek emlékművet a temetőben annak az 53 magyarnak, akiket otthonukból elhurcolva kivégeztek.
Az eseményen a Himnusz elhangzása után Utcai Róbert plébános közös imára szólította fel a jelenlévőket, majd Góli Csilla, Szabadka város alpolgármestere az egybegyűltekhez szólva az emlékezés fontosságára hívta fel a figyelmet.
– 1944 sötét év volt a vajdasági magyarság történetében. A háború vége felé, amikor a békének és a megbékélésnek kellett volna közelednie, sok családot fosztottak meg szeretteiktől, ártatlan embereket hurcoltak el, kínzások és kivégzések áldozataivá váltak, csupán származásuk és nemzetiségük miatt. Miután megtörténtek ezek a gyalázatos események, arra kényszerítették a családokat, szomszédokat, barátokat és ismerősöket, hogy feledjék el az emléket. 2013-ig a kivégzettek hozzátartozói nem emlékezhettek meg halottaikról, nem kutathatták holttestük hollétét, nem kérdezősködhettek. Tizenegy évvel ezelőtt viszont a nevén nevezhettük a bűnösöket, nevén tudjuk nevezni a bűnt, és halottaink emléke előtt le tudunk térdelni, imádkozni tudunk üdvükért, és emléküket tovább őrizzük. Emléküket továbbvisszük, mert mi vagyunk a jövő nemzedékének elődei. A mi vállunkra nehezedik most a feladat és a felelősség. Őrként állunk az ártatlan áldozatok emléke mellett, történetüket továbbmeséljük gyermekeinknek és unokáinknak. Azért vagyunk ma itt, hogy ne felejtsünk. Emlékezünk, mert az emlékezés egyfajta igazságtétel is. Az itt ártatlanul elvesztett életek emlékeztetnek bennünket arra, hogy a béke és az emberség soha nem lehet magától értetődő. Az emlékezés nemcsak a múlt feldolgozását jelenti, hanem felelősséget is ró ránk a jövőért, hogy közösen dolgozzunk azon, hogy a gyermekeink és unokáink egy olyan világban éljenek, amely tiszteletben tartja az emberi méltóságot és a békés együttélést. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik ápolják ezt az emlékezetet, akik segítenek felidézni és megérteni történelmünk fájdalmas pillanatait. Csantavér közössége számára az áldozatok neve, az ő emlékük örökké él. Emlékezzünk mindazokra, akik áldozatul estek ennek az embertelen korszaknak, és emeljük magasra a remény és a béke zászlaját, hogy ilyen szörnyűség soha többé ne történhessen meg! – hangsúlyozta Góli Csilla.
A beszédek után elsőként Juhász-Döme Andrea, Magyarország szabadkai főkonzulátusának első beosztott konzulja rótta le kegyeletét az áldozatok emléke előtt. A Vajdasági Magyar Szövetség nevében dr. Bagi Boján, a VMSZ elnökségének tagja és Dobó István, a tartományi képviselőház képviselője helyezte el a kegyelet virágait, a VMSZ szabadkai városi szervezetének nevében Matin Hajnalka és Tóth Róbert rótta le kegyeletét. Szabadka város önkormányzata nevében Góli Csilla, Szabadka alpolgármestere és Ercsi Hargita, a szabadkai városi tanács idegenforgalommal, beruházásokkal és nemzetközi kapcsolatokkal megbízott tagja, a Magyar Nemzeti Tanács részéről Szabó Gábor koszorúzott. A Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség nevében Sutus Áron elnök és Dudás Károly tiszteletbeli elnök, a csantavéri helyi közösség és a VMSZ helyi szervezete nevében András Gyuricsin Attila és Kozma Csaba, a hozzátartozók nevében pedig Kozma Boldizsár és Kozma Mária helyezte el az emlékezés virágait.
Az eseményen Német Martin és Német Regina szavalata, valamint a Mendicus junior tamburazenekar muzsikája tette kegyeletteljesebbé a megemlékezést. A rendezvény a Szózattal ért véget, Szedlár Barna Rózsa tanár előadásában.