Immáron a negyedik évadában robog a Magyar Szó Taxi, napilapunk videós műsora. Akik követik, azok már jól tudják a koncepciót, akik nem, azoknak pedig gyorsan bemutatnám: minden héten beül mellém valaki a Taxi anyósülésére, akivel autókázás közben különféle témákról beszélgetünk. A műsorban felbukkannak a már korábbról ismert arcok, de igyekszünk olyan személyeket is bemutatni, akik eddig meghúzódtak a háttérben, munkájukkal azonban nagyban hozzájárulnak egy-egy intézmény működéséhez vagy egy adott közösség életéhez. Az elkészült műsorunkat a Facebook-oldalunkon, a YouTube-csatornánkon és az online felületünkön tekinthetik meg, az interjú szerkesztett formáját pedig hétvégi lapszámunkban olvashatják.
Újvidék egy olyan hely, ahol a magyar és a délszláv kultúra találkozik. A Forum Könyvkiadó Intézet több évtizedes munkásságával fontos szerepet játszik ebben a kulturális közvetítésben. Virág Gábor igazgató, aki íróként is ismert, immár harmadik mandátumát tölti az intézet élén. Az interjúban őszintén beszélt írói pályafutásának kezdeteiről, a kiadó mindennapi kihívásairól, és arról, hogyan élte meg az elmúlt időszak nehézségeit. Emellett szó esett írói alteregójáról, Aaron Blummról, valamint a Török Zoli történetek jövőjéről is.
Emlékszik mikor születtek meg az első történetei?
– Az írás nálam is versekkel indult, mint sok kamaszkorban lévő írópalántánál. 15-16 évesen kezdtem el verseket, köztük prózaverseket is írni, ami már a történetírás felé vezetett. A versírás inkább csak fellángolás volt, de időnként még most is foglalkozom vele. Az első történeteimet az egyetemi éveim alatt, úgy 23-24 évesen írtam meg. Az újvidéki Magyar Tanszékre jártam, ahol Bányai János tanár úrnak köszönhetően megismerhettük a kortárs irodalmat, valamint saját generációnk alkotóit. Előtte is olvastam, például Eszterházyt és Nádas Pétert, de a fiatalabb, hozzánk közelebb álló írókat kevésbé ismertük. Egyik órán szembesültünk azzal, hogyan írnak kortársaink, és ez nagy hatással volt rám, biztatást is adott, hogy mi is képesek lehetünk hasonlóra. Az első történeteket egy kitalált településhez, Domboshoz kötöttük, ami Kishegyes helyett a saját elképzelt világunk volt. Az egyik ilyen korai írásom a Hogyan raboltuk ki a Vajdasági Bankot? volt, amelyből később képregény is készült. A másik a Miért szeretünk óvodába járni?, ami, ha jól tudom, kötelező olvasmány lett Szegeden az egyetemen. A Dombosi történetekből később fesztivál is született.
Igazgatóként ez már a harmadik mandátuma. Mi inspirálja ebben a munkában?
– Úgy gondolom, hogy a mi munkánk nagyon szép. Azért a többes szám, mert ez egy csapatmunka. Minden munkatársunk egyaránt fontos, hiszen ahhoz, hogy egy könyv megszülessen, mindenkire szükség van. Számomra még 12 év után is motiváló tud lenni az, amikor elkészül egy könyv, és a kezembe vehetem. Eleve a szerző hosszú évekig dolgozik rajta, mi is minimum fél évet. Az elmúlt években több jelentős kiadvány is megjelent nálunk, voltak szép és felemelő pillanataink. Jó látni a szerző örömét, a könyvbemutatók sikerét. Úgy vélem, komoly érdeklődés van a munkánk iránt, és ez nem egyfajta hóbort vagy valamiféle hobbi. Véleményem szerint mi értéket hozunk létre és őrzünk meg.
Nehéz időszak van a hátuk mögött. Ön is így gondolja?
– Most épp egy zűrös időszak végére értünk, amely tele volt botrányokkal és kihívásokkal. Nemrég választottuk meg a Létünk és a Híd folyóiratok új főszerkesztőit, és végre sikerült módosítani az alapszabályzatunkat is. Komoly problémát jelentett, hogy elveszítettük a pályázatírónkat, valamint viták merültek fel arról, mely szerzők művei jelenhetnek meg nálunk. Mi egy szerbiai közintézmény vagyunk, így logikus, hogy elsősorban itt élő szerzők műveit adjuk ki. Azonban sok esetben vannak olyan témák, amelyek kapcsolódnak hozzánk, még ha a szerző nem is Szerbiában él. Olyan művek megjelenése is indokolt lehet, amelyek a vajdasági magyar közösségről szólnak, még akkor is, ha külföldi szerzőtől származnak. A Forum mindig is közvetítő szerepet játszott a magyar és délszláv kultúrák között. Például a Mustra című sorozatunk kortárs magyar és vajdasági magyar szerzők műveit jelenteti meg szerb nyelven. Emellett hosszú évek óta publikálunk magyar írókat szerb nyelven, akik közül sokan már ikonikus alakokká váltak a szerb olvasók számára. A pandémia nagy változást hozott a mindennapi működésünkben. Korábban nyüzsgő intézmény voltunk, de a koronavírus-járvány alatt szinte szellemházzá váltunk. Az internet miatt is változott a kapcsolatunk a szerzőkkel, sokszor fizikailag nem is találkozunk, hiszen a kommunikáció online formában történik. Nemrég jelent meg például Andrić Edit magyar–szerb frazémaszótára, amely a két nyelv közötti jobb megértést hivatott segíteni. Ez bizonyítja, hogy a magyar–szerb kapcsolatok ápolása továbbra is kiemelt célunk.
Kicsit beszéljünk most Aaron Blummról, vagyis önről, mint íróról. Hol tart most Török Zoli története?
– Az első kötet, a Biciklizéseink Török Zolival, még 2009–2010 körül íródott. Akkor kaptam felkérést a folytatásra, és el is kezdtem. A második kötet végül Ki ölte meg Török Zolit? címmel jelent meg, ami a pokoljárás motívumot idézi. A folytatást egy Dante-szerű purgatóriumrészként képzelem el. Gyakran kérdeznek erről, hogy hogyan haladok vele, de sajnos nem tudok rendszeresen írni, részben a munkám és a magánéletem miatt. A Török Zoli körüli projektek egyébként érdekes fordulatot vettek. Az első részből film készül, amit várhatóan jövőre bemutatnak, bár az utómunkálatok a pénzügyi nehézségek és a koronavírus-járvány miatt lassan haladtak. Darvasi László írt egy monodrámát az első szöveg alapján, folyamatban vannak a megbeszélések, hogy ebből esetleg egy színpadi előadás születhessen. Van is egy színésznőpáros, velük már beszélgettünk, és remélem, hogy hamarosan a színházzal is megállapodunk. Török Zoli figurája időnként noszogat, hogy folytassam, de szeretem kivárni, amíg magától beindul a történet. Az előző kötet is hosszú évekig érlelődött bennem, majd egyszer csak hirtelen összeállt. Úgy gondolom, hogy az ilyen dolgokat nem érdemes siettetni. Van egy mondás: „Építs házat, ültess fát, és írj egy könyvet.” Ezt én már megtettem, a többi ráadás.
Magyar Szó Taxi: Mi hozzuk a híreket!
Nyitókép: Kállai Göblös Nikoletta és Virág Gábor
