Immáron a negyedik évadában robog a Magyar Szó Taxi, napilapunk videós műsora. Akik követik, azok már jól ismerik a koncepciót, akik nem, azoknak pedig gyorsan bemutatnám: minden héten beül mellém valaki a Taxi anyósülésére, akivel autókázás közben különféle témákról beszélgetünk. A műsorban felbukkannak a már korábbról ismert arcok, de igyekszünk olyan személyeket is bemutatni, akik eddig meghúzódtak a háttérben, azonban munkájukkal nagyban hozzájárulnak egy-egy intézmény működéséhez vagy egy adott közösség életéhez. Az elkészült műsorunkat a Facebook-oldalunkon, a YouTube-csatornánkon és az online felületünkön tekinthetik meg, az interjú szerkesztett formáját pedig hétvégi lapszámunkban olvashatják.
A futball nemcsak játék, hanem életút, amely formálja az embert – erről tanúskodik mai interjúalanyunk pályafutása is. Palágyi Szabolcs türelmes, nyugodt és segítőkész embernek vallja magát, aki szeret a háttérből irányítani. Bár profi játékosként nem jutott el a legnagyobb európai klubokig, a szerbiai, magyarországi és görögországi évei alatt meghatározó tapasztalatokat szerzett. Mindezek segítették abban, hogy ma új szerepben lássa a futballt, és a TSC vezérigazgatójaként kamatoztassa mindazt, amit a pályán és azon kívül megtanult.
Melyek a sportkarriered mérföldkövei?
– Számos meghatározó állomása volt a pályafutásomnak, amelyek formáltak és végül a sportvezetés felé tereltek. Az első komolyabb lépést a bácskossuthfalvi Slobodában tettem meg, amelyben elkezdtem az edzéseket, majd átkerültem a topolyai AIK csapatába, amely a mai klubunk elődje volt. Itt játszottam első felnőtt mérkőzésemet, majd a Vojvodinában bemutatkoztam a Szerb Szuperligában. Külföldi tapasztalatokat is szereztem: Görögországban, a másodosztályban, Volosban légióskodtam, majd Szegeden élhettem át azt a különleges időszakot, amikor a helyi futball újra rengeteg szurkolót vonzott a stadionba. Ezt követően Kaposváron töltöttem egy igazán szép időszakot, amelyre a mai napig jó szívvel gondolok vissza. A karrierem azonban több térdműtét után megtorpant. Bár még játszottam Bajsán, és újra visszatértem Topolyára is, éreztem, hogy lezárult egy korszak, ideje új utakat keresnem. Bajsán lehetőségem nyílt megismerni Zsemberi Jánost. Azóta immár több mint két évtizede dolgozunk együtt, és ez az időszak legalább annyira meghatározó számomra, mint a játékosként eltöltött éveim voltak.
A TSC-nek az elmúlt időszakban igen sikeres szezonjai voltak. Miben látod a sikere titkát?
– A siker kulcsa elsősorban a reális célokban rejlik. Mindig igyekeztünk olyan célokat meghatározni, amelyek elérhetőek, ugyanakkor szerettük és szeretjük is feszegetni a határainkat. Az elmúlt öt–hét év kimagasló eredményei nem egyik napról a másikra születtek. Ezek a hosszú távú, következetes munka gyümölcsei. Fontosnak tartottuk, hogy a klubban családias légkört alakítsunk ki, amelyben a játékosok és a munkatársak valóban otthon érzik magukat. Ennek köszönhető, hogy az évek során kevés változás történt a stábban és a csapatban: akik nálunk dolgoznak vagy játszanak, megszerették ezt a klubot, és ez a stabilitás is hozzájárult a sikereinkhez.
Hogyan vágtatok bele az idén a tavaszi szezonba?
– Az idény őszi szakaszában rendkívül sűrű versenynaptárunk volt. Amikor összegeztük a hazai bajnoki mérkőzéseket, az európai kupaszereplést és a hazai kupameccseket, arra jutottunk, hogy összesen 29 hivatalos mérkőzést játszottunk le. Ez rengeteg. Úgy gondolom, jól kezeltük a terhelést: a keret bővítésével lehetőséget biztosítottunk a játékosoknak a regenerálódásra és a rotációra. Ennek köszönhetően nemcsak történelmi sikereket értünk el Európában, hanem a bajnokságban is stabil teljesítményt nyújtottunk. A jelenlegi hetedik helyet elfogadhatónak tartom, főleg mivel nem vagyunk jelentős pontkülönbséggel lemaradva a harmadik helyezettől. A tavaszi szezonra emiatt bizakodóan tekintünk. A Konferencia Liga kieséses szakaszában a lengyel Jagiellonia ellen lépünk pályára, és bízom a továbbjutásunkban. A hazai bajnokságban pedig az a célunk, hogy minél gyorsabban felzárkózzunk az élmezőnyhöz, és újra kivívjuk az európai szereplést érő helyezést.
És az utánpótlással mi a helyzet?
– Az U19-es és az U17-es csapat a legmagasabb versenyszinten, a Szerb Szuperligában szerepelnek. Az U17-es csapat jelenleg a Crvena Zvezda mögött a második helyen áll, az U19-es csapat pedig a középmezőnyben. Az akadémia immár hat éve működik, és mostanra eljutottunk arra a pontra, hogy olyan játékosokat sikerült kinevelnünk, akik már bemutatkozhattak a felnőtt csapatban a törökországi felkészülési mérkőzéseken. Számukra ez hatalmas lehetőség, hiszen a jövőben ők alkothatják a TSC alapját. Az akadémia egyik fő célja, hogy olyan futballistákat neveljen ki, akik készen állnak beépülni a felnőtt csapatba. Korábban is voltak próbálkozásaink arra, hogy egy-egy tehetséges fiatalt a felnőtt kerethez kapcsoljunk, de most jutottunk el oda, hogy az akadémia szakmai munkája és a fiatalok játéka egyre inkább összhangban van a felnőtt csapat filozófiájával. Ennek eredményeként öt U17-es és U19-es játékost csatlakoztattunk a felnőtt csapathoz, és ők tökéletesen megállták a helyüket. Posztjaikon magabiztosan teljesítettek, tisztában voltak a rájuk bízott feladatokkal, nem lógtak ki a csapatból. Ez pontosan az, ami egy akadémia és egy klub közötti kapcsolat lényege: az utánpótlásnak és a felnőtt csapatnak szorosan együtt kell működnie, hogy a saját nevelésű játékosok zökkenőmentesen beépülhessenek a profi futball világába.
Magyar Szó Taxi: Mi hozzuk a híreket!
