Tegnap Temerinben az 1944/45-ös ártatlan áldozatok emléktábláinál a Nyugati temető nagy tömegsírjánál immár 29. alkalommal tartottak kegyeletadó megemlékezést. Megjelentek az önkormányzat, a pártok és civil szervezetek képviselői és mindazok, akik már hosszú évek során hajtanak fejet az ártatlan áldozatok emléke előtt a nagy tömegsírnál.
Dr. Máthé Áron történész beszédét mondja a temerini tömegsírnál (Góbor Béla felvétele)
A megemlékezés nemzeti imánk közös eléneklésével, a Himnusszal kezdődött. A szép számban megjelentek megemlékeztek azokról is, akik az ’56-os magyar forradalom, és az azt követő megtorlások idején életüket áldozták, de a Nagy Háborúban a harctereken elesett és a hadi kórházakban elhunyt temeriniekről is.
Dr. Máthé Áron történész, a budapesti Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnökhelyettese kegyeletadó megemlékező beszédében arról szólt, hogy ami 1944, vagy inkább ’45 után bekövetkezett, abban az is benne volt, hogy saját múltunktól akartak minket megfosztani, a saját halottainkkal akartak minket szembefordítani. Felejtésre, kidobásra ítéltek mindent, ami a kommunizmus új igazságai számára kényelmetlen lehetett. Így történt mindenhol, ahol magyarok éltek a Kárpát-medencében.
Halottainkat vagy járulékos veszteségként, szükséges rosszként, vagy éppenséggel „saját bűneinkért” a bűnhődés logikus következményeként könyvelték el. De vajon mi bűnük lehetett a délvidéki magyar falvakban halálra kínzott áldozatoknak? Sajnos a miértre egyszerű válasz csak annyi van, amit Márai Sándor írt: Magyar voltál, ezért.
Az emlékbeszédet követően Szungyi László főesperes egyházi szertartás keretében megszentelte a nagy tömegsírt, a megjelent szervezetek képviselői pedig a gyászinduló hangjára, az emléktábláknál elhelyezték a kegyeletadás koszorúit. Az áldozatokról való megemlékezés a szózat eléneklésével zárult. Közreműködött Szabó Gabriella, a Szirmai Károly MME férfikórusa és a TEFU fúvós zenekar.
