A 2019–2021 időszakra vonatkozó, helyi foglalkoztatási-cselekvési tervről tárgyalt az óév utolsó ülésén a községi képviselő-testület.
Temerin központja (Góbor Béla felvétele)
A Nemzeti Foglalkoztatási Hivatal Vajdaságra vonatkozó, októberi adataival összehasonlítható helyi adatokat is közöltek. Ezek szerint Vajdaságban 115 310 munkanélkülit tartottak számon. Közülük 59 401 volt a nő (51,5 százalék). A munkanélküliek nagy többsége (62,85 százalék) már régóta keresi a munkát. Az állás nélküliek 20,5 százaléka 30 évnél fiatalabb – 53,6 százaléka nő. Az előző év végén közzétett kimutatás adataihoz képest 18 904 fővel (14,1 százalék) csökkent a munkanélküliek száma. A munkáltatók 2018. október végével bezárólag 19 250 munkavállalót kerestek, csak októberben 1701-et.
Ugyanebben az időben a temerini községben 1447 munkanélküliről vezettek nyilvántartást, közülük 855 volt a nő (59,1 százalék). A dél-bácskai körzetben a munkanélküliek 4,05 százaléka a temerini községből való. A munkát keresők 59,8 százaléka több mint egy éve szeretne már elhelyezkedni, 8,6 százalékuk pedig már több mint tíz éve munkanélküli. A hosszú ideig tartó munkanélküli státus oka, hogy a szerzett szakmai képesítésük idejétmúlttá válik, valamint a munkavállalás motivációjának hiánya. Október végén a helyi foglalkoztatási hivatalban 73 munkanélküli rokkant személyt is regisztráltak (közülük 31 nőt).
Ezenkívül a temerini község a fejlettség szempontjából a második csoportba tartozik, vagyis azok közé, amelyeknek fejlettsége a köztársasági átlag 80-100 százaléka. A község lakosságának száma – becslések szerint – csökken, és mintegy 27 750-re tehető. A községben mintegy hétezer a foglalkoztatottak száma, akiknek átlagfizetése, adók és járulékok nélkül, októberben 38 447 dinár volt, jóval kevesebb a köztársasági átlagnál.
Az ellenzék részéről elhangzott, hogy a foglalkoztatásra vonatkozó közölt, statisztikai adatok nem tükrözik a valóságot és félrevezetők. Nem tudni ugyanis azt, hogy az utóbbi években ideiglenesen, vagy tartósan munkát keresve hányan hagyták el Vajdaságot, illetve a temerini községet. Szabad becslések szerint számuk a községben 2,5-3 ezerre tehető. Jó részük Németországba, Ausztriába, Olaszországba, Angliába, vagy a skandináv országokba költözött. Nagy részük munkanélküli volt.
Másrészt elhangzott az a kérdés, hogy a foglalkoztatás támogatására kiosztott hétmillió dinárt a cégek miként hasznosították, illetve hányan maradtak meg munkahelyükön azok közül, akik foglalkoztatását a község támogatta. Félő ugyanis, hogy egy részük a szerződés lejártát követően felmondást kapott. A foglalkoztatás céljából támogatott munkáltatók ugyanis saját hasznukat látják a szubvencióban. Ezért célszerű lenne, ha a jövőben a szubvencióért folyamodóktól az odaítélést megelőzően igényelnék az eddig alkalmazottak névsorát.
