A fiatal, történelem szakos hallgató első könyvének címe Temeriniek a Nagy Háborúban 1914–1918, a kötet pár napos késéssel az I. világháború befejezésének százéves évfordulójára jelent meg. A szerző emléket állít a háborúban besorozott, becslések szerint 1300-1400 ereje teljében levő embernek, akik főleg a cs. és kir. 6. (újvidéki) gyalogezred és a magyar kir. 6. (szabadkai) honvéd gyalogezredek kötelékében szolgálva harcoltak.
A szerző ismerteti könyvét (Góbor Béla felvétele)
A besorozottak közül a kötetben 1127 személyről találhatók adatok: nevük, születési helyük és születés éve, valamint rangjuk, egységük felsorolásával és arról, hogy mi történt velük a harcok során. A Fúró Dénes rendelkezésére álló adatok szerint 310 katona vesztette életét, legtöbben a 21–30 évesek közül. A magyar kormány támogatásával a Nagy Háborúban elesett temeriniek nevét hat márványtáblára kívánják vésetni, melyeket várhatóan még az idén májusban, a tájház udvarában felállítanak.
Csorba Béla, a kötet szerkesztője elmondta, hogy nincs olyan, ma élő temerini, akinek ne lenne valamilyen ágú felmenője, aki ne vett volna részt a Nagy Háborúban. Ám lehet, hogy sok esetben többen a könyvből fogják megtudni, hogy ki is volt a dédnagyapjuk, hol harcolt, sebesült meg, esetleg esett el. Hogy hol halt hősi halált, vagy hogy kapott-e kitüntetéseket. A háborút követő évtizedekben erről nem nagyon lehetett beszélni annak ellenére sem, hogy a temeriniek, akárcsak a többi magyar baka és huszár, hősiesen kivették részüket a háborúból, amelynek okairól nem tehettek, a haza védelme aluli felelősség elől azonban nem menekültek. A kötet megjelenése sokat jelent a temeriniek számára, annál is inkább, mert sok névvel és adattal szolgál azokról, akik részt vettek az I. világháborúban.
Molnár Tibor, a könyv recenzense megállapította, hogy a szerző nagyon időigényes és aprólékos munkát végzett. A kötettel a temeriniek egy százéves történelmi adósságot törlesztettek, hiszen azokról, akik a kötetben szerepelnek, eddig nem lehetett megemlékezni. Pontosabban: a két világháború között egy vesztes hadsereg elesett katonáinak nem lehetett emlékművet állítani. Volt ugyan egy rövid időszak, amikor lehetett, a Bácskában több helyen sor is került rá, de ezek az emlékművek nem voltak hosszú életűek. A szerző jó meglátása, hogy megragadta a centenáriumot és elkészítette a kötetet. A recenzens jó szívvel ajánlotta, hogy aki csak tudja, vásárolja meg a könyvet, mert már ezzel is maradandó emléket állítottak azoknak, akik életüket veszítették, illetve részt vettek a háborúban.
Fúró Dénes elmondta, hogy személy szerint is érdekelt volt a kutatásban, mivel az egyik ükapja is elesett az I. világháborúban, de azt nem tudta, hogy hol és milyen körülmények között. Végül is megtalálta az elesettek lajstromát, azon az ükapja nevét és még számos temeriniét is, ez ösztönözte a további kutatásokhoz. Öt év munka után született meg a csaknem 300 oldalas könyv, amely mintegy száz fényképet is tartalmaz.
A könyvbemutatón a szépszámú hallgatóság nagy érdeklődéssel figyelte az elhangzottakat és hozzá is szólt a hallottakhoz. Többen a helyszínen meg is vásárolták a szerző által dedikált könyvet. A tetszetős kiadvány a Temerini Újság nyomdájában készült.
