Az 58 tagot számláló bajsai vadászegyesület minden tagja téli etetőt készített, amit már ki is helyeztek, az első etetés is megtörtént, hogy amennyiben az időjárás zordabbra fordulna, az állatok gyorsan megtalálják a kihelyezett takarmányt. Az őzállományra büszkék a bajsai vadászok, nyulat viszont alig látni, nem is vadásszák már harmadik esztendeje.
A bajsai Fácán Vadászegyesület tagjai már javában készülnek a télre. Számukra a vadászat nem a vad puszta kilövését jelenti, sokkal többet annál. Azt is mondhatnánk, mára már a lövöldözés a legkevésbé jellemzi a bajsai vadászok tevékenységét, hiszen egész éven át felügyelik és óvják az illetékességükbe tartozó valamivel több, mint 6000 hektárnyi területet. Minden bajsai vadász téli etetőt készített és ezeket már ki is helyezték, hogy a vad időben megszokja, ha az időjárás még zordabbra fordulna, könnyen megtalálja a vadászok által kihelyezett eleséget. Bednárik Béla, a vadgazdálkodási bizottság elnöke elmondta, hogy október elején megkezdődött a vadászidény, de egyelőre csak fácánkakasra vadásznak. Arra is mindössze két alkalommal vadásztak eddig, a közeljövőben pedig ismét csak a kártevőkre lőnek, mint a róka, a dolmányos varjú és a szarka. Újév napján, majd pedig az azt követő januári vasárnapon vadásszák még a fácánt, nyúlra idén egyáltalán terveznek vadászatot szervezni. Nem első ilyen év ez. Már harmadik éve, hogy nem vadásznak nyúlra, ugyanis az állomány drasztikusan fogyatkozik. A pontos okát csak feltételezni lehet, de valószínű, hogy a mezőgazdaságban tapasztalható fokozott vegyszerhasználat is hozzájárul ehhez. Ami a fácánt illeti, idén is 800 csibét neveltek fel és engedtek el a vadászterületükön, ennek ellenére azonban – a terepi tapasztalatok szerint – ebből sincs túl sok. Ennek oka, hogy a madarak is elvándorolnak, kedvezőbb életfeltételek után kutatva. Korábban meggyűrűzték a kiengedett kakasokat és még Györgyén határában is lőttek ilyen bajsai gyűrűvel ellátott fácánt. A vadászterületen folyamatosan észre lehet venni a vaddisznók jelenlétét is, de azt sem vadásszák, mivel korábban nem volt ezen a területen, nem is szerepel a vadászati terveikben. Idén nem láttak még egyetlen példányt sem, de az előző vadászidényben megjelent az aranysakál is a bajsai határban. Kosta Radovanović, az egyik legidősebb bajsai vadász 2016 januárjában el is ejtette egy példányát a nádi farkasként, vagy toportyánként is ismert ragadozónak az egyik Bajsa melletti nádas közelében. Bednárik Béla szerint jobb is, ha nem nagyon van jelen ez az újonnan megjelent ragadozó, mivel képes az őzállományt megtizedelni, elsősorban úgy, hogy falkában vadászva az éppen megszületett őzgidákat zsákmányolják. Mindössze őzből van most szép számban a bajsai vadászterületen, a tél beállta előtt csoportokba verődnek, szép látványt nyújtanak a 20–30 egyedből álló csoportok. A fürjet és a foglyot viszont már húsz éve nem vadásszák, egyedszámuk megfogyatkozása szintén összefügghet a vegyszerhasználat elterjedésével. Az őzek is érzékenyek ugyan a vegyszerekre, ők azonban a munkagépek, permetezőgépek elől messze elfutnak, míg a nyulak helyben, vagy a szomszédos parcellán meglapulnak, ezért állhatott elő mára olyan helyzet, hogy a bajsai határban több az őz, mint a nyúl.
Bednáriktól azt is megtudtuk még, hogy a bajsai egyesületnek jelenleg 58 tagja van. Húsz évvel ezelőtt 110-en is voltak. A vadászat költséges, egyre kevesebb az elejthető vad is, ezért fogyatkozik az aktív tagok száma.
