A sertéstenyésztők az utóbbi években számos nehézséggel voltak kénytelenek szembenézni. Elsősorban a hullámzó, de többnyire nyomott árak nehezítették a fennmaradásukat. Már korábban is sokan felhagytak ezzel a tevékenységgel, a terepi tapasztalatok szerint most is sokan válnak meg az anyakocáktól.
A sertéspiacot az utóbbi időben a hullámzás és a nyomott árak jellemezték (Tóth Péter felvétele)
Tomik Nimród sertéstenyésztő, a topolyai Gazdakör alelnöke elmondta, hogy a 2016. év valamivel jobb volt az előzőnél a tenyésztők szempontjából. Tavaly volt egy rövid időszak, amikor a felvásárlási ár elérte a 200 dinárt is. Az idei évről nehéz megjósolni, milyen lesz majd, de biztató, hogy az év elején nem esett vissza jelentősen a felvásárlási ár, mint 2015-ben és 2016-ban, amikor januárban már csak 110-120 dinárt fizettek érte. Ennek ellenére azt is tapasztalhatjuk, hogy mind többen számolják fel állományukat, eladják az anyakocákat, felhagynak ezzel a tevékenységgel.
Mikuska Csaba, a Topolyai Sertéstenyésztők Egyesületének az elnöke szerint is enyhén emelkedett az év eleje óta a hízósertés ára. Most 160–175 dinárt fizetnek érte Vajdaság északi részén. Topolyán a felvásárlási ár ennél valamivel alacsonyabb, 140–150 dinár. Szerinte ez hosszabb ideje jellemzi már a topolyai sertéspiacot, ennek okát a felvásárlók kis számában és a meglévők monopolhelyzetében látja. A nagyobb hizlaldák kedvezőbb árat tudnak elérni, a kistermelők kénytelenek odaadni annyiért, amennyit helyben fizetnek, nekik ugyanis néhány jószágot nem kifizetődő távolabbi vágóhidakra szállítani. A malacok iránt megnőtt a kereslet. Az újévi ünnepek alkalmából is sok malac végezte a kemencékben, sütőben. Részben ennek is köszönhető Mikuska szerint, hogy most az áruk eléri a 200–230 dinárt. Az anyakoca a legolcsóbb, kilója 110–120 dinár. Az egyesület elnöke szerint a kolbász, szalámi és kulen készítésére kiváló anyakocák viszonylag nagy kínálata egyben azt jelzi, sok kistermelő ismét felszámolja vagy legalábbis csökkenti az állományát.
A szarvasmarha-tenyésztésben az aktuális mezőgazdasági miniszter a szarvasmarha-hizlalás fellendítését jelölte meg célként, és különféle támogatásokat is kilátásba helyezett. Tomik Nimród szerint nem a ciklus végén, hanem az elejétől kellene támogatni ezt az ágazatot. Az eladott hízómarhák után járó 10.000 dináros támogatás kétségkívül előrelépés, de szerinte ezt a tevékenységet az alapjaitól kezdve kellene támogatni. A jelenlegi gyakorlat az, hogy az itteni tenyésztők 120–150 kilogrammos szimentáli borjakat vásárolnak hizlalásra. A szállítók azonban gyakran nem fordítanak gondot a higiéniai szabályok betartására, nem fertőtlenítik a járműveiket. Emellett a borjakat is különböző bakteriális hátterű helyekről szedik össze, majd napokig éhen-szomjan, hidegben utaztatják őket, ezért az állatok gyakran megbetegednek. Tomik szerint az első egy hónap nagyon kritikus ebből a szempontból. Az elhullás ilyenkor viszonylag jelentős. Ha számításba vesszük, hogy egy-egy hízóbikán mindössze 100–150 euró a jövedelem, nem nehéz kiszámolni, hányon lehet behozni egy 500–600 euróba kerülő borjú elhullását. A Gazdakör alelnöke azt is elmondta, most a korábbinál valamivel alacsonyabb, 1,90 euró a vágóhídra szánt bikák felvásárlási ára.
