Az ásott és fúrt kutakból történő öntözés minden bizonnyal hozzájárult ahhoz, hogy a Topolya környékén található farmokon és tanyákon elapadtak a vízforrások. Tomik Nimród, a Gazdakör alelnöke arról számolt be lapunknak, hogy a kánikula idején többen is jelezték a problémát. Van olyan tanya, ahova már tartálykocsiban kellett vizet szállítani, mert a kút teljesen elapadt.
Nagy gond a vízhiány, hiszen van, ahol több száz szarvasmarha vízellátásáról kell gondoskodni (Dávid Csilla felvétele)
Rengeteg olyan elemzés látott már napvilágot, melyek szerint a vízhiány lehet a 21. század egyik legnagyobb problémája, és egyben a vízellátás megoldása lehet az egyik legnagyobb kihívás az emberiség számára. Átlagos vagy csapadékos években az emberek általában csak legyintenek és elintézik azzal, hogy ez még a távoli jövő, mások azzal érvelnek, az olajhiánnyal, a kőolajkészletek kimerülésével is már évtizedekkel ezelőtt riogattak bennünket, mégsem dőlt össze máig sem a világ. Aztán most rádöbbenhetünk, hogy elég egyetlen száraz év, olyan, mint az idei, és a fenyegetettség máris realitás. Idén összességében az átlagoshoz képest mintegy 200 literrel hullott kevesebb csapadék négyzetméterenként, a vízhiány pedig már nem a jövő fenyegetése, hanem a „száraz” valóság. Az ásott és fúrt kutakból történő öntözés minden bizonnyal hozzájárult ahhoz, hogy a Topolya környékén található farmokon és tanyákon elapadtak a vízforrások. Tomik Nimród, a Gazdakör alelnöke számolt be lapunknak, hogy az utóbbi időben többen is jelezték ezt a problémát. Van olyan tanya, ahova már tartálykocsiban kellett vizet szállítani, mert a kút teljesen elapadt. Nagy gond ez, hiszen sok helyen több tíz, vagy több száz szarvasmarha, sertés, vagy egyéb jószág folyamatos vízellátásáról kell gondoskodni. A bajba került mezőgazdászok a Gazdakört kérték fel, hogy képviseljék érdekeiket, próbáljanak meg valamit tenni az ügy megoldása végett. Más községekhez hasonlóan Topolyán is szabályozták az állattartás feltételeit, ezért költöztettek ki több farmot is tanyára. Ezeken a helyeken azonban nem érhető el a városi vízszolgáltatás, az ellátást kutakból oldották meg, melyek most több helyen is elapadóban vannak. Állítólag vannak olyan földterületek is, melyeket kutakból öntöznek, és az ilyen öntözőrendszerek intenzív használatát követően vannak gondok, később a helyzet általában spontán rendeződik. A jelenség azonban mindenképpen azt mutatja, hogy az alattunk lévő vízkészletek fogyóban vannak, és az esetleges további száraz periódusok beláthatatlan következményekkel járhatnak. Tomik elmondta, hogy a polgármesterrel és a községi tanács tagjaival is ismertette a problémát, akik megígérték, hogy a jövőben majd foglalkoznak a témával. Kezdetként az önkormányzat a Gazdakörrel egy közös kampányt indít, melynek keretében a víz takarékos és helyes használatára szeretnék felhívni a figyelmet. A parasztolimpián az évek során már híressé vált paraszt jakuzziba ezúttal nem fognak vizet tölteni. Az oda látogatók azonban a magukkal hozott flakonos vizet beleönthetik és a felfrissülésre vágyó gyerekek fröcskölhetik majd vele egymást.
PAZARLÁS AZ IVÓVIZET ÖNTÖZÉSRE HASZNÁLNI?
Szeghegynél már víz is van az új csatornában (Tóth Péter felvétele)
Varga Géza vízépítő mérnök szerint ezek a vízügyek nagyon kényes témának tekinthetőek. Lényegében a kutak elapadása és az egyéb hasonló jelenségek nincsenek kellőképpen kivizsgálva. Azt azonban tényként kezelhetjük, hogy fúrt kutakból is öntöznek. Több alkalommal jelentek meg olyan pályázatok, melyeken olyan kutak fúrására lehetett állami támogatást igényelni, melyek vizét öntözésre hasznosítják. Már tavaly nyáron is felfigyeltek azonban arra a jelenségre, hogy azokban az időszakokban, amikor (valószínűsíthetően) intenzíven öntöztek nagyobb területeket is, a Topolya-környéki tanyákon a kutak elapadtak, vagy – időszakosan ugyan –, de kevesebb vizet lehet kinyerni belőlük. Lényegében több vízrétegről is beszélhetünk. A valamikori tanyákon még egyszerű ásott kutakból nyerték a vizet. De van egy vízréteg 80–100 méteres mélységben és 300 méter környékén is található egy réteg. Nem tudni pontosan, hogy a rétegek között milyen kapcsolat lehet. Mindenesetre a Becsei úton, a Zentai úton és a Kishegyes irányába vezető út mentén található tanyák már hosszabb ideje vízgondokkal küszködnek a nyári aszályos időszakokban. A megoldás a jövőben mindenképpen az lehet, hogy ha nem ivóvízzel, hanem a felszíni vizekkel, tehát a csatornákon keresztül ide vezetett vízzel öntöznek. Kedvező fejleménynek megtekinthető, hogy a Kishegyes–Kúla csatorna már elérte a szeghegyi vasútállomást, illetve meg is haladta azt. A csatornaépítők hamarosan eljutnak az úgynevezett Potok határrészben tervezett víztározó helyszínéig. A következő fázis pedig a Kishegyes–Njegoševo–Csíkér csatorna megépítése lenne, ami lehetővé teszi majd nagy területeknek ezekből a tározókból és csatornákból történő öntözését. Minden parcella azonban akkor sem lesz öntözhető. Ha a jövőben is aszályos évek, vagy időszakok lesznek, valószínűleg tudományos módszerekkel és szakmai alapokon nyugvó megfontolással kell majd eldönteni, hogy hosszú távon érdemes lesz-e az ivóvizet öntözésre felhasználni.
