Ficze Hédi: – Az idei búcsú kisebb volt a tavalyinál, nem beszélve a korábbiakról. Az árusok nagy része csak a kora délutáni órákban pakolt ki, így délelőtt még az sem igazán látszott, hogy ünnep van. Szerintem nincs meg az a hangulat, ami még 5-6 évvel ezelőtt is jellemezte a búcsút. Egyre jobban elveszíti a varázsát.
Cékus Jutka: – Szerintem az idén nagy búcsú volt, mert az árusok még este 8-kor is kínálták portékájukat. Bőséges volt a kínálat, főleg a gyerekeknek. A sok játék, ékszer és dísz miatt a családdal kétszer is végig kellett járnunk a búcsút. Az árak sajnos elég magasak voltak a korábbi évekhez viszonyítva, s amennyire én élveztem gyermekkoromban ezt az esemény, annyira élvezték most a gyerekeim.
Lénárd Karolina: – Már nem arról szól a búcsú, mint régen. Akkor a törökméz, a mézeskalács, a lufik meg a céllövölde volt az érdekes, ma viszont szinte kizárólag a pénzköltés a lényeg. Ezt a szülők pénztárcája nem mindig engedi meg, mert az árucikkek elég drágák. A gyerekeknek még így is a nyár fénypontja, főleg azoknak, akik nem tudnak elmenni nyaralni.
Kókai József: – A búcsúba érve először egy bicikliárust láttam. Ez egy kicsit zavart. A korábbi évekhez képest teljesen átalakult a kínálat, ma már az a lényeg, hogy minél jobban el tudjanak adni valamit. Az árak nem drasztikusak, de az egésznek már nincs meg a régi varázsa. A gyerekek élvezték a dolgot, mert ritkán látnak hasonlót, és annak a kopott, rozsdás körhintának is örültek, ami itt volt. Személy szerint az élőzenét is hiányoltam.
