2024. július 17., szerda

Mi lesz a szövetkezetekkel?

Topolya községben szinte nyom nélkül tűntek el szövetkezetek – A civil agrárszervezetek és a szövetkezetek ötvözése megoldást jelenthet a termelők számára
A Dózsa gazdasági birtok magánosítását megsemmisítette a bíróság, egyes politikusok mégis jó példaként emlegetik (Fotó: Lakatos János)

Az elfogadásra váró szövetkezeti törvény sok kérdést vet fel, és nem igazán kínál megoldásokat. De valójában mi a helyzet a meglévő szövetkezetekkel? Majláth Bélát, a topolyai Mezőgazdaság- és Vállalkozásfejlesztési Alap igazgatóbizottságának elnökét a község szövetkezeteinek sorsáról kérdeztük:

– Ha górcső alá vesszük az elmúlt húsz évet szövetkezeti szempontból, egy dolgot szűrhetünk le: nem volt diadalmenet. Ez több mint sajnálatos, mert a következmények alapjaiban rengették meg a falvak és a paraszti családok anyagi kilátásait. A községben minden település rendelkezett szövetkezeti társulással, amely a nagyszámú integrált társas-termelési gazdálkodóin keresztül és a falvak húzóágazataként biztosította a falvak megtartó erejét. A szövetkezetek jogi átalakulása termelésimunka-alapszervezetekké (TMASZ), és ezek beolvadása a nagyobb mezőgazdasági termelési birtokokba, végképp megpecsételte sorsukat.

A magánosítás sem hozott fellendülést számukra?

– Részalanyaivá váltak a privatizációnak, és szinte nyom nélkül tűntek el. Egyetlen pozitív kivétel községünkben a topolyai Bácska földművesszövetkezet, amely ideje korán felmérte az átalakulás csapdáit és újra önállósulva a mai napig sikeresen működik. Mindenki más a vesztese lett ennek a folyamatnak. Bácskossuthfalván például már tíz éve tart a csődeljárás, ami nemcsak jogi szempontból nonszensz, hanem elrettentő példa is. Egy falunak szüksége van szövetkezetre, a kiszolgáltatott kistermelőknek ez jelentheti az egyetlen fennmaradási lehetőséget. Természetesen szövetkezetet nem lehet felsőbb utasításra létrehozni, hiszen bizalmi alapú társulás, a pénz mellett pedig pont ebből van hiány. Szerencsére a baljós körülmények ellenére is vannak újonnan alapított szövetkezetek, amelyek összefogják a családi gazdaságokat.

Hány ilyen van a községben?

– Jó példaként tudom felhozni a gunarasi Gunarošt, és a zentagunarasi Agro Farmer Landet. Mezőgazdaság- és Vállalkozásfejlesztési Alapunk már tavaly is igyekezett felkarolni a ténykedő társulásokat, pályázatunkra három szövetkezet jelentkezett, de még legalább ennyi van a község területén. Emellett tudomásunk van alvó, azaz bejegyzett, de nem működő szövetkezetekről is. Ezért erre az évre még nagyobb keretet különítettünk el számukra. Ismét a meglévő hiteltörlesztéseik fedezésében vagy beruházásaik részfinanszírozásban kívánunk közvetlenül közreműködni.

Készülőben van az új szövetkezeti törvény...

– Az új szövetkezeti törvénytervezet elégségesnek tűnik a működés jogi mozgásterének keretéhez, de önmagában nem tudja előnyösebb gazdasági helyzetbe juttatni a szövetkezeteket. Nagy szükség lenne olyan rásegítő és kiegészítő rendelkezések és párhuzamos törvények meghozatalára, amelyek kivételezett helyzetet biztosíthatnának a jelenlegi és jövőbeli szövetkezeteknek. A demográfiai mutatóikban is megroppant falvak jövője áll vagy bukik a helyes vidékfejlesztési politika és a támogatás biztosításán. Ha nem lesz belátható időn belül érdemi reform az agrárpolitikában, akkor a vidék kiöregszik, elhal és elnéptelenedik.

Milyen modell lenne ideális Topolya község termelői számára?

– Adaptálható modell lehetne a gépkör-mozgalom. Ez a leglazább társulási forma, és alapjában csak a munkaeszközök ésszerűsített, koordinált kihasználásán alapul az amúgy önállóan tevékenykedő gazdák között. Ezt a modellt nyugaton, több jóléti államban is sikerre vitték már. A működés életszerűsége átmenetet képezhet majd egy mélyebb bizalmi és nagyobb értékű közös társulás irányába. Meggyőződésem, hogy a szövetkezetek még ma is nagyobb érdekérvényesítő jelentőséggel bírnak, mint a civil agrárszervezetek, de a két profil ötvözése lehetne a valódi megoldás.