Rá kellett jönnöm arra, hogy meglehetősen bunkó vagyok. No, nem mintha ezt nem tudtam volna korábban, de csakugyan elcsodálkoztam magamon, azon, hogy mennyi mindenhez halványlila gőzöm sincs.
Mint ahogy arról már írtam, párommal házat vásároltunk, én pedig tizenhat év után Újvidékről Topolyára költöztem. Jelenleg Zentagunarason vagyunk, anyám borzasztó nagy örömére, aki megjegyezte, hogy harmincnégy évesen is ugyanúgy széthagyom a zoknikat a házban, mint négyéves koromban.
No, de nem is ez a lényeg. Az „új” házunkat még a hetvenes években építették, sok mindent azóta, ötven éve nem is bántottak. Nekem akkor meg sem fordult a fejemben, hogy egyszer majd mindent cserélni vagy javítani kell, hiszen Újvidéken egyik tömbházban sem kellett gondoskodnom sem a tetőszerkezetről, sem az áramról, sem a vezetékekről, de még a fűtésről sem.
Most pedig, miután belevágtunk a tatarozásba, olyan kifejezésekkel árasztottak el, mint amilyen a tartófal, földelés, ólomcső, szegés... Félreértés ne essék, azért annyira hülye nem vagyok, hogy csakugyan gőzöm se legyen arról, hogy ez mind mit jelent, de „élő” kontextusban csak elvétve hallottam őket. Nem is igazán figyeltem oda rájuk, mert tudtam, hogy ezek közül egyik szó sem fog direkt hatást gyakorolni a pénztárcámra. Mostanáig.
A problémák halmozódnak, ki akarunk venni egy falat, hogy a nappali, az ebédlő és a konyha egy nagy térben legyen. No, ehhez akartam kőművest hívni, mire a haverok megmondták, hogy ezt a közfalat ki lehet csapni, nem kell hozzá más, csak egy talicska, egy nagy kalapács, söprű, két láda sör, meg három kiló csevap.
A párom erre vérszemet kapott, és már intézkedett is, hogy akkor a fürdőszobában is vegyünk ki egy falat. Erre most már vagy profi kőműves kell, vagy még egy láda sör…
Miközben arra várunk, hogy kicseréljük a dugaszoló aljzatokat, a vízvezetékcsöveket, hogy kiverjük a falakat, lecsiszoljuk a parkettát, átfessük a falakat, amíg várjuk az új konyhabútort meg a bibliai világégést, addig itt van még kétszáz négyzetméter tapéta is, ami ötven éve várja azt, hogy egy tökkelütött bélyegnyi cafatokban lekaparássza.
Ha tudtam volna, hogy a renoválás ezzel jár, inkább elmentem volna sikkasztásért börtönbe. Ott nem kell a tapéta miatt idegeskedned, azon sem, hogy zárt-e vagy nyitott a fűtési rendszer, az áram miatt sem kell tépelődnöd, hacsak nem a villamosszékre várva ülsz.
