Zenta polgárai abban az elkényeztetett helyzetben vannak, hogy a zöldségféle és a tejtermék, valamint az „egyéb” forrásokból származó áru is egy helyen, méghozzá a városközpontban vásárolható meg. A piaci bevásárlás után, hazaindulóban még a kenyeret és egyéb pékárut is be lehet szerezni ugyanitt. A piaccal szemben működő pékség egész nap nagy forgalmat bonyolít le. A fentebb leírt terület egyben a piaci szarkák vadászterülete is. Mosdatlan, gyűrött, piszkos ruhájú suttyó kölykök, kócos leánykák portyáznak szinte egész nap a pékség és a piac behatárolta területen. A gyanútlan vásárló gyakran már csak azt látja, hogy amott fut, ni, a bevásárlószatyra, benne a napi ebédnek valóval.
– Hazafelé menet a piacról még beugrottam a pékségbe kenyérért, amikor kijöttem, volt mit látni – kezdte mondandóját Horváth Béla nyugdíjas. – A kerékpárra szerelt kosárból egy fiatal lány az előzőleg a piacon vásárolt karton tojással futott el. A lépcső tövében üldögélő, mindig ott kéregető cigánygyerek látta, ki volt a tettes, valami Slađana. Mire én biciklire ültem, és megindultam a tolvaj után, mintha a föld nyelte volna el. Mit volt mit tenni, mérgelődve visszamentem a piacra, és vettem újabb karton tojást. Bosszantó, hogy meg sem próbálják megakadályozni a lopásokat, még ha néhány száz dinárról van is szó. Nem lopjuk mi a pénzt, alig tudunk kijönni a nyugdíjból, és még minket lopnak meg. Nem is olyan régen a piacról betértem a közeli nyugdíjasotthonba, a kapu alatt a falhoz támasztottam a kerékpárt, vártam egy keveset, hogy csöndesedjen az eső. Mikor hazaindulok, a biciklimnek és vele együtt a vásárolt árunak hűlt helye volt. Bejelentettem a rendőrségen, de azóta sincs róla semmi hír – panaszolta a meglopott Béla bácsi.
Tóth László is a kerékpárját hagyta a pék előtt: – A minap hogy jártam, nekitámasztottam a biciklimet a fém szemeteskukának, pontosan a pékség bejárati üvegajtaja előtt, hogy szemmel tudjam tartani a csomagtartón lévő kosarat. A péknél azonban sorban kellett állni, és elég volt 5-6 perc, amíg nem tudtam figyelni, a vevőktől nem láttam ki az üzletből, és már el is emeltek egy zacskó földiepret, a zöldséget otthagyták a kosárban, a finomabb falatokra fájt a lopók foga. Nem láttam, hogy ki vagy kik vitték el a földiepret, de valószínű, hogy ugyanaz a társaság, ugyanazok a piaci szarkák garázdálkodnak a városközpontban, akik a többieket is meglopták. Sajnos mindennapos jelenségről van szó, ami ellen már tenni kéne valamit.
A pékség tulajdonosával is beszéltünk, aki elmondta, hogy rendszeresen meglopják a kenyérért betérő vásárlóikat, a kerékpárokon már nincs semmi biztonságban. A problémát jelezték a rendőrségnek, több ízben is kérték, hogy gyakrabban járőrözzenek a környéken, de mivel kiskorú elkövetőkről van szó, nem intézkedhetnek velük szemben, azt tanácsolták nekik, hogy forduljanak a szociális központhoz. Amit meg is tettek, de a helyzet nem javult. Sőt a pékség nyitott kapuján át is bementek, és az udvarról két karton ásványvizet is elvittek.
Mindent lopnak, ami mozdítható, ehető és iható. Ezekre mondják: megélhetési lopás. De lopás, akkor is lopás. Tényként kellene elfogadnunk a hatóságok tehetetlenségét? A vásárlók nem sokat tehetnek. Ha valaki felügyelet nélkül a kerékpárján hagyja a piacon beszerzett árut, azt menthetetlenül megdézsmálhatják a piaci szarkák, amik, vagy inkább akik, váratlanul, szinte a semmiből bukkannak fel, villámgyorsan lecsapnak a könnyű prédára, és huss, már el is illantak a zsákmánnyal.
Állítólag mindenki tudja, hogy kikről, kinek a gyerekeiről van szó: „Azok ott a szemafornál.” A Csordásokat említették a legtöbben. Ha ennyire ismert, sőt közismert problémáról, csoportról, hadd ne mondjuk, bandáról van szó, az illetékes hatóságok könnyen megtalálhatják, megtalálhatnák őket, ha meglenne az akarat.
Az is igaz, hogy a gondatlan, lezüllött vagy szociális problémát jelentő szülőkkel nem sokat tudnak kezdeni, egyik napról a másikra élnek, kicsapják a gyerekeket az utcára, akikből azután piaci szarkák lesznek, csavarognak, portyáznak a városban, és el-elcsennek valami ennivalót és más apróságot, borsot törve a gyanútlan polgár orra alá. Próbálkoznak kéregetéssel is, iskolába járnak is meg nem is, az utcán nőnek fel, és velük együtt nő a probléma is.
Nem kellene megvárni, amíg a piaci szarkák rablósirályokká vagy ne adj’ isten hiénákká cseperednek…
