Régebben, amikor a zentai községi tűzoltóegység az önkormányzathoz tartozott, összesen huszonkét tagot számlált az alakulat. A két adminisztrátor és a takarítónő mellett tizenkilenc férfi jószerivel bármikor bevethető volt a tűz oltásában. Akkor az ügyeletben négyen voltak, ma már leginkább egy személy „tartja a frontot”. Most mindössze kilenc tűzoltó van Zentán, de egynek naponta Adára kell utaznia, mert ott még rosszabb a helyzet, egy pedig évi szabadságát tölti.
• Hogyan lehet egy-két emberrel ellátni a szolgálatot? – kérdeztük Rudics Sándor parancsnoktól.
– Állandóan reszketünk, nehogy egy nagyobb méretű tűzhöz riasszanak bennünket, mert aligha tudnánk megoldani a feladatot – mondja. – Nehéz elképzelni, mi történik, ha mindössze egy személy ügyeletes, és ki kell vonulnia. Már bevett gyakorlat, hogy indulás előtt riadóztatja a készültségben levőket, felhívja a nagykikindai egységet, sorszámot kér a tűzeset nyilvántartásba vételéhez, beírja a szükséges adatokat és csak mindezek után indulhat a helyszínre. Kimegy egy kocsival, egyedül húzza ki a tömlőket, szereli az elosztóvillát és a sugárcsövet, s csak ez után indíthatja be a pumpát. Azt is csak nagyjából, mert a vízsugár erősségét egymaga nem tudja pontosan beállítani. Még rosszabb a helyzet, ha műszaki mentésről van szó. Hiába van úgy-ahogy elfogadható kocsink erre a célra, egy ember a helyszínen semmiképpen sem tudja elvégezni a feladatot, mert egy időben fizikailag lehetetlen kezelni a feszítő-vágó ollót és az erőforrást is. Pedig az állományunk tizenhárom személyre van megállapítva, de az emberhiánnyal a belügyminisztériumban nem sokat foglalkoznak. Egyébként ilyen szempontból az egész Szerbia területén a nagykikindai körzetben a legrosszabb a helyzet – tette hozzá –, a feltöltöttség mindössze hatvan százalékos! És bennünket az sem vigasztal, hogy máshol is hiányoznak emberek. Éppen a múltkor hallottam a tévében, amint a Belügyminisztérium tűzvédelmi főosztályának vezetője panaszkodott, hogy országos szinten nem kevesebb, mint kétezer hivatásos tűzoltó hiányzik.
• Miért nem vesznek fel embereket?
– A tűzoltóságánál a munkába lépés feltételei igen szigorúak. A jelölt nem lehet idősebb 27 évnél, középiskolai végzettséggel, B és C, esetenként E kategóriás gépjárművezetői jogosítvánnyal és makulátlan előélettel kell rendelkeznie. Az utóbbinak az ellenőrzését még a szülőkre is kiterjesztik. Volt rá példa, hogy a kérvényezőnél megállapították, hogy az apja valamilyen bűncselekmény miatt börtönben volt. Amint ez kiderült, a fiatalembert azonnal eltanácsolták.
Rudics parancsnok azt is elmondta, hogy volna érdeklődés a szolgálat iránt, hiszen a közelmúltban három embert akartak felvenni, s hatvanan jelentkeztek, de a fentebb felsorolt feltételek miatt csak keveset találtak alkalmasnak, és még őket sem vették fel. Hogy miért, azt ő sem tudta megmondani.
• Mióta tart ez az áldatlan állapot?
– A létszámhiány mellett a műszaki felszereltség a másik nagy gond. A légzőkészülékek teljesen elavultak, pedig azok üzemképtelensége akár az életünkbe is kerülhet. Ruházatunk olyan, amilyen. Időnként kénytelenek vagyunk a saját lábbelinkben kivonulni. Korábban sem volt okunk az elégedettségre, de amióta a tűzoltóságot átvette a Belügyminisztérium, úgy érezzük magunkat, mintha mostohagyerekek lennénk
– Meddig tartható ez a helyzet?
– Amíg nem történik katasztrófa.
