Annak ellenére, hogy több mint két évtizeddel ezel ő tt az akkori jugoszláv parlament törvényt hozott a természeti kincsek, így a víz kiaknázásáról, amely egyértelm ű en kimondja, hogy magánszemélyek nem jogosultak ilyen tevékenységet végezni, Zentán még mindig van néhány törpe vízvezeték-hálózat, amelyet nem kapcsoltak be a város egységes rendszerébe, tehát gyakorlatilag magánkézben, pontosabban a polgárok egy-egy csoportjának tulajdonában vannak. Ő k maguk határozzák meg a vízdíj nagyságát, begy ű jtik azt, és a szivattyú karbantartásáról is gondoskodnak.
A szóban forgó hálózatokat nagyjából negyven évvel ezelőtt a polgárok maguk építették ki, és sokáig gond nélkül működtek is. Idővel azonban egyre több meghibásodás történt, és a polgárok csoportjának túlnyomó többsége – igaz, általában némi rábeszélésre – átadta a hálózatot a kommunális vállalatnak. Mint említettük, néhányan még kitartanak amellett, hogy sokkal olcsóbb a víz, ha maguk termelik ki. Ez így is van, de időközben Zentán megépült a szennyvízelvezető csatornahálózat, s annak használatáért, valamint a víz tisztításáért a lakosoknak fizetniük kell. A vizet a központi rendszerből használók legnagyobb részénél, ahol megfelelő, mérőműszereket szereltek fel, így könnyű megállapítani a költségeknek az érintett háztartásra eső részét.
• Mi van azoknál, akik nem rendelkeznek vízórával, és hogyan fizetik a csatornadíjat a törpehálózatok használói? – kérdeztük Korponai Tibort, a kommunális közvállalat műszaki igazgatóját.
– Az említettek esetében átalánydíjat határoztunk meg, amit a községi képviselő-testület is jóváhagyott, s annak alapján ugyanúgy kiszámlázzuk a csatornahasználat költségeit, mint a többi háztartásnak – magyarázta a műszaki igazgató.
• Hány köbméter képezi az átalánydíj alapját?
– Huszonöt, s ez – főleg a kisebb lélekszámú háztartásoknál – nagyobb, mintha vízórával rendelkeznének. Éppen ezért számunkra sem érthető, hogy az emberek miért nem szerelik fel a vízórákat. A nagyobb fogyasztók esetében valószínűleg kifizetődőbb lenne, ha átalányban fizetnék a vízdíjat, s már voltak próbálkozások, hogy egyesek egyszerűen leszerelték a vízórát, de nem jártak jól, mert ilyen esetben jogunk van megvonni tőlük a vízszolgáltatást, s a műszer visszaszerelésének költségeit is felszámítjuk.
Az elmondottakból egyértelműen kiderül, hogy nem érdemes az olcsóbb víz miatt lemondani a vízóráról, hiszen „ami megjön a réven, elveszik a vámon”, vagyis a csatornahasználati díj átalány alapján jóval több, mint a vízen megspórolt összeg.
