Sebestyén Zsolt zentai taxis tizenhat hónappal ezelőtt választotta az új szakmát, s azóta számos újítást igyekezett bevezetni annak érdekében, hogy fellendítse a forgalmát. Ötletei azonban hiába voltak életképesek, közülük csak azokat valósíthatta meg, amelyekhez nem volt szükség társra. Tudomásunk szerint jelenleg is ő az egyetlen, aki kis kartonpapírt ad vendégeinek, amelyen lepecsételi a tíz kocka egyikét, s amikor a visszajáró vendég tizedik almalommal is őt hívja, az elvégzett szolgáltatásért nem kér díjat.
A tavalyi évről szólva elmondta, hogy lényegében elégedett, habár az indulás után érezhetően jobban ment a „bolt”, ami egyáltalán nem szokatlan dolog, hiszen 2000 augusztusában alig tízen voltak, most pedig huszonöt taxi igyekezik életteret teremteni magának.
– Mi, akik hosszú távra rendezkedtünk be, igyekezünk mindent megtenni annak érdekében, hogy ezután se maradjunk munka nélkül, vagyis különféle kedvezményeket ötlünk ki, s szeretnénk más módon is a megrendelőink kedvébe járni.
– Például?
– A napi huszonnégy órás ügyelet következetes betartására csak akkor van igazán lehetőség, ha vagy többen összefogunk, vagy eldöntjük, hogy közös diszpécser szolgálatot hozunk létre. Ehhez azonban pénzre van szükség. Legalább három újabb személynek adnánk munkát, de ilyesmire csupán akkor gondolhatunk, ha mindannyian összefogunk. Szerintem hosszú távon kifizetődő lenne ez a megoldás. A megélhetési szempontokat szem előtt tartva arra is szükség volna, hogy az önkormányzat korlátozza Zentán a taxik számát. Másrészt ugyancsak az önkormányzatnak a város központjában taxiállomást kellene létrehoznia, hogy a piacra, boltba, orvoshoz érkezüket ne az út mellett vegyük fel, hanem kulturált körülmények között fogadhassuk őket. Ugyanakkor a leendő utasainknak is kifizetődőbb lenne, ha alkalmanként összefognának. Például a nyugdíjfizetés napján hárman ülnének a kocsinkba, hiszen ebben az esetben a költségek megoszlanának. Nekünk ez ellen sosem volt kifogásunk, mi több – őszintén szólva – örülünk, ha minél többen megismerik szolgáltatásunkat – mondta végül Sebestyén Zsolt.
