Az utóbbi két-három évben – ki tudja mi okból – ugrásszerűen megnőtt a hónap minden első vasárnapján megtartandó zentai vásár népszerűsége. Ilyenkor még a Száván túli városokból is érkeznek látogatók, aminek következményeként ma már nem csak a Július 7-e utca nyugati része, hanem a többi közeli utcák és megállásra lehetőséget adó helyek tömve vannak idegen rendszámtáblás autókkal.
– Hogyan lehetne javítani a helyzeten? – kérdeztük Bodó Józsefet, a zentai kommunális vállalat igazgatóját.
– Elméletileg van megoldás a parkolóhelyet keresők és az egyre tömegesebben vidékről érkező árusok elhelyezésére, de gyakorlatilag sem mi, sem a város vezetősége semmit sem tehet. Az kétségtelen, hogy a vásár, méreténél fogva, kinőtte Zentát. Egyetlen megoldás, hogy Zenta visszakapja a kaszárnya területének egy része feletti rendelkezési jogát, s akkor bővíthető lenne a vásártér, a parkolásról nem is beszélve.
Az igazgató elmondta, hogy korábban a vásártérnek az Adára vezető út mentén levő részén kijelöltek egy 500 gépkocsit befogadó parkolót, ahol – mellesleg – fizetni sem kellett, de a vásárosok számának növekedése miatt a helyet át kellett adni a teherkocsikról árusítóknak, s így a személyautók ismét a kerítésen kívülre és a környező utcákba szorultak.
– Többen felvetették – mondja –, hogy megfelelő felügyelet bevezetésével fizetővé kellene tenni a vásártér kerítése melletti parkolást. – Erre azonban sem kapacitásunk, se jogunk nincs. A kommunális vállalat tevékenységében nem kapott helyet a közparkolás megszervezése, tehát szó nincs arról, hogy ezután, de legalább is belátható időn belül fizettetnénk a vásár idején parkolásért.
– Pedig nem lenne rossz üzlet…
– Őszintén szólva még számítgatási szinten sem foglalkoztunk a témával, annak ellenére, hogy például legutóbb több mint 2000 autó volt a vásártér környékén, tehát elvileg komoly bevétel valósítható meg. Azzal azonban senki sem foglalkozik, hogy a parkolási díj fejében megfelelő biztonságot kellene szavatolni a járműveknek, tehát egy tucatnyi biztonsági őrt is alkalmazni kellene – magyarázta Bodó József.
