Lőrinc Árpád vállalkozó: –Nagyon szeretünk járni Zenta város ünnepére, minden évben ott voltunk eddig, s mindig nagyon élveztük! Amit a koncertek és egyéb szórakoztató műsorok mellől nagyon hiányolok, az egy szabad fórum, ahol a város vezetősége válaszolna a polgárok kérdéseire, akár kommunális, akár más témákban. A koncertek mindenféleképpen kellenek, lehetőleg nemzetileg vegyes felállításban. Pozitívnak tartom még a délutáni programokat, az óvodások, iskolások fellépéseit, a játszóházat, a sportprogramokat... mindezek emelni tudják dobni a műsor hangulatát.
Homolya Kornél kereskedő: –Nem igazán szoktunk kimenni a városnapi rendezvényekre, nem is tudok hirtelen visszaemlékezni, hány éve voltunk utoljára. Meglehetősen ódzkodok minden zentai rendezvénytől, mivel a szervezők gyakran elfelejtik, hogy ez a város kétnyelvű, s így a szerb ajkú lakosságról teljesen megfeledkeznek. Emiatt nem szeretek részt venni ezeken a megmozdulásokon. Remélhetőleg ez a folyamat még visszafordítható, kétnyelvű plakátokkal, reklámmal is bizonyára kedvező hatást lehetne elérni.
Matykó Zoltán kertész: –Szívesen és rendszeresen járok el a zentai városnapi rendezvényre, örülök, hogy van ilyen, szerintem őrizni kell a tradíciót. A hagyományőrző és szórakoztató jellegű programok egyaránt érdekelnek. Nagyon szeretem Zentát. A kommunális vállalatnál jelenleg éppen a városnapra készülünk, rendbe tesszük a közterületeket, hogy szép tiszta legyen a város az ünnepre. Szerintem arra kell mindenképpen ügyelniük a szervezőknek, hogy ne csupán a fiataloknak, hanem minden korosztálynak kedveskedjenek, olyan kulturális programokra gondolok itt, amelyek az idősebbek érdeklődését is felkelthetik.
Nagy A. Péter elnök, Szt. Longinus KHE: –Azt gondolom, kissé ellaposodott Zenta ünnepe. A mi egyesületünk évek óta kapja a szemrehányásokat, hogy nem azzal a történelmi korral foglalkozunk, amely a városunkhoz köthető, ehhez képest azt látom, hogy évről évre laposabb az ünnepi program. Tehát, akik bennünket kritizálnak, nem azzal foglalkoznak, hogy minél színesebbé tegyék az ünnepet, hanem hagyják azt elszürkülni. Még vannak emlékeim arról, hogy valamikor szeptember 11. láthatóan nagyon fontos rendezvény volt a zentai polgárok számára. Hogy ez a dolog ismét felemelkedjen és megint nagyot mutasson, ahhoz több ember kell, aki nem csupán beszél róla, de tesz is érte. Lehetnének nagyobb koncertek, egész napos programok, kézművesség, színház stb. Az elmúlt években ebből semmit sem láttunk.
