Annak ellenére, hogy a közlekedésbiztonsági szakértők váltig hangoztatják, nem szabad megszokásból közlekedni, hanem folyamatosan figyelni kell a közlekedési jeleket és a táblákat, ez nem érvényes Zenta egyes részein. Olykor ugyanis ellenkező előjellel érvényes a régi vicc, amikor is a részeg megkérdezte a rendőrt:
– Hol vagyok?
– Hát a Petőfi utcában.
– Azt tudom, hogy a Petőfi utcában, de melyik városban?
Nos, Zentán, az Alvégben a tájékozatlan tudja, hogy az egykori IV. kerületben császkált, de hogy melyik utcában... Ugyanis ahol az elmúlt években a sarki házat javították vagy újrafestették, az utcanévtáblák valami miatt nem kerültek vissza a régi, megszokott helyükre. Keresheti hát az ember a Dimitrije Tucović, a Petar Preradović vagy a Madách Imre utca tábláját, nincs.
Mit tehet ilyenkor a korosodó zentai? Érdeklődik az első járókelőtől, aki megmagyarázza, hogy az X. Y. háza mellett van a keresett cím.
Régen a szerb katonaságnál a terepen való tájékozódás alapelvéről imigyen oktatta a tiszt az újoncokat: „Kartu gledaj, seljaka pitaj!”
