A harminc éve elhunyt neves pedagógusra és néprajzi íróra, a Mosolygó Tisza mente című anekdotagyűjtemény szerzőjére, Tőke Istvánra emlékeztek pénteken este Zentán, ahol a városháza zsúfolásig megtelt dísztermében mutatták be a Víztükör című összeállítást, amely a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet gondozásában néhány éve megjelent azonos című cédé anyagából tárt részleteket a közönség elé, neves művészek előadásában.
A rendezvény kezdetén Kormányos Katona Gyöngyi, a zentai községi tanács oktatási és művelődési ügyekkel megbízott tagja mondott alkalmi köszöntőt, amelyben hangsúlyozta, személyesen ugyan nem volt alkalma ismerni Tőke Istvánt, de – ahogyan fogalmazott – hasznos, különösen a magyar szakos kollégák számára készített útmutató írásai, szellemes anekdotagyűjteménye, példaértékű és felbecsülhetetlen munkája által közel került a szívéhez.
– Munkáját, mint ahogy a pedagógusi munkát általában, a csendes esőhöz lehet hasonlítani. A csendes esőhöz, amely jó sokáig tart, áztatja a földben megbújó magokat. Azok magukba szívják a nedvességet, és később akár szárazság idején is képesek termőre fordulni. A Tanár Úr termőre fordította gyermekeinket, ifjú sarjainkat, és éltető munkájával táplálta bennük a tudásszomjat és a teremtő erőt, amellyel ők is értéket adhattak önmaguknak, a családjuknak, és hasznos tagjává váltak szűkebb vagy tágabb közösségüknek. Az idő nem lépett át ízes anekdotavilágán, derűs és hagyományőrző történetein, a múlt idők emlékein. Szenvedélyes, soha szűnni nem akaró tenni akarása, emberszeretete, a kor kihívásaival szembeni válaszadása, értékrendszere és példaértékű közösségformáló tevékenysége olyan magasságokba emelte Tőke Istvánt, amely az utókor számára is felbecsülhetetlen értékkel bír – hangsúlyozta Kormányos Katona Gyöngyi.
Dr. Gerold László nyugalmazott egyetemi tanár a munkásságát bemutató előadással emlékezett Tőke Istvánra, kiemelve, már kisgyermekként kapcsolatba került vele, ugyanis Tőke István náluk lakott Újvidéken, amikor a Tanárképző Főiskolára járt, és egy régi ábécéskönyvből tanítgatta írni, éppen ezért – mint mondta – a későbbiekben, bármikor találkoztak, mindig tanító bácsinak szólította őt. Dr. Gerold László előadásának első részében a Mosolygó Tisza mente című anekdotagyűjtemény sajátos vonásaira hívta fel az egybegyűltek figyelmét, a második részben pedig Tőke István pedagógusi hivatásának jellemzőiről beszélt, amihez egy régi vallomásszerű újságcikket használt fel.
– Tőke István úgy írta meg az anekdotákat, hogy közben belül maradt a történeteken, tehát nem kívülről mesélte el azokat, hanem beleképzelte, beleépítette magát a történetekbe, szeretettel és együttérzéssel viszonyult azokhoz, akik elmesélték neki azokat. Ilyen módon tehát ő is jelen van a szövegekben, ugyanis azoknak a bevezetője sem nyelvileg, sem más módon nem válik el a bennük foglalt történetektől, hanem szerves egységet alkotva olvad össze velük. Ezt pedig azzal a nyelvvel éri el, amit nagyon jól tudott beszélni, és ami tulajdonképpen azonos volt azzal a nyelvvel, amit az adatközlők beszéltek. Pontosan úgy fogalmazott, ahogyan azok, akik részt vettek a történetekben, és irodalmi vonatkozásban éppen ez a titka az anekdotagyűjteménynek – magyarázta dr. Gerold László, hozzátéve, különleges nyelvezete miatt irodalomként is élvezetes az, amit Tőke István megalkotott.
Az emlékest folytatásában a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet gondozásában néhány évvel ezelőtt, az anyanyelv éve alkalmából Víztükör címmel, Tőke István anekdotáiból készült válogatás alapján megjelent cédé anyagából hallhattak részleteket az egybegyűltek Krnács Erika előadóművész és Magyar Attila színművész, valamint Hajnal Anna népdalénekes, verséneklő és Zsoldos Ervin verséneklő-muzsikus előadásában. A műsor összeállítója, Gruik Ibolya, lapunk újságírója elmondta, elsősorban olyan anekdotákat igyekeztek összeválogatni, amelyek Tőke István első kötetében szerepelnek, amelynek anyagát még maga a szerző gondozta, ugyanis azt szerették volna, ha az ő keze nyoma is megjelent volna a hanghordozón.
