Sok évvel ezelőtt Zentának sem volt gond előteremteni a pénzt a különféle, tőkejellegű beruházásokra. A viszonylag erős gazdaság és a helyi járulékból befolyt pénz lehetővé tette a város csatornázását,a lakásépítést, a vízvezeték részleges felújítását és még számos terv megvalósítását. Ez azonban a múlté. Ma már elsősorban a különféle pályázatokon elnyerhető összegből gazdálkodhatnak. S ezen a téren a zentai község az elmúlt esztendőben meglehetősen sikeres (vagy szerencsés?) volt.
Összesen huszonnyolc projektumhoz szerettünk volna 235 millió dinárt meghaladó összeget szerezni. Ha csupán az illetékesek által meghozott döntések értékét vesszük alapul, igazán nem volna okunk a dicsekvésre, hiszen „mindössze” 66 millió dinárt hagytak jóvá a számunkra, ennek ellenére sem lehetünk kimondottan elégedetlenek – hallottuk Lengyel Ilonától, a zentai közigazgatás gazdasági osztályának vezetőjétől. – Persze, a mi reményeink ennél sokkal nagyobbak voltak, de nyolc esetben még nem született döntés a pályázatot kiíró minisztériumok, illetve titkárságok és alapok részéről. Egyébként összesen 28 alkalommal pályáztunk, s az említett összeget 11 helyről kaptuk. Kilenc esetben már értesítettek bennünket, hogy kérelmünket elutasították, míg nyolc helyről tehát várjuk a visszajelzést.
• Melyek a legértékesebb „pályaművek”?
– A nemzeti beruházási alaptól 42,8 millió dinárt kértünk a csatornázási munkálatok folytatására, azzal, hogy a község is ugyanekkora összeggel járulna a beruházás költségeinek fedezéséhez, 13,4 millió dinárt pedig, ugyanilyen feltételekkel, az utak aszfaltozására szeretnénk fordítani. Ebben és még hat esetben van remény rá, hogy számunkra kedvező eredmény születik, de várjuk a döntést.
• Továbbá?
– A tartományi gazdasági titkárság pályázatán alig néhány nappal ezelőtt, tízezer dinár híján 10 millió dinárt szereztük, amit a leendő ipari park infrastruktúrájának a kivitelezéséhez fogunk felhasználni. Ez az összeg igen jelentős számunkra, hiszen az önrész mindössze két millió dinár.
Az osztályvezető asszony azt is elmondta, hogy viszonylag kis összegű kérelmeiket sorra elfogadták, s ezekből a közigazgatás eszközeinek korszerűsítését és a dolgozók egy részének képzését finanszírozták. Csaknem 3 millió dinárt ért a közmunka-programjuk, s erre több mint 2,4 millió dinárt kaptak. Összesen 2,8 millió dinárt kértek és 1,5 millió kaptak a Partizan épületének felújítására, de aligha kétséges, hogy a hévíz-kút fúrásához szükséges 50 millió dinár hatalmas lendületet adhat a népkerti wellnes központ létrehozásának.
Egyébként a visszautasított kérelmek legnagyobb része a különféle tervdokumentációk elkészítésére vonatkozik. A jelek szerint a felsőbb szervek azt szeretnék elérni, hogy az önkormányzatok saját eszközeiket használják a majdani beruházások előkészítésére, s amikor már kész projektumokkal rendelkeznek, akkor igényeljék a minisztériumok és a különféle alapok anyagi támogatását.
Arra vonatkozóan, hogy mi várható a még el nem döntött pályázatokon való szereplésükkel kapcsolatban, Lengyel Ilona nem óhajtott jóslatokba bocsátkozni. A pályaműveket készítő szakemberek (elsősorban az osztály dolgozói) igyekeztek – ahogy mindeni szokás – apait-anyait beleadni, hogy a kérelmeik elnyerjék a pénzosztók jó szándékát, a többi már nem rajtuk múlik.
