Kevés olyan zentai lehet, aki nem ismerné Manić Grujo nevét. Annak ellenére, hogy már sajnálatosan régóta nem kopognak műhelyében a megjavított írógépek, főleg az egykori irodai dolgozók emlékeznek rá. Nem létezett az az Optima, Biserka, vagy Olimpia írógép, amelyet Grujo bácsi nem tudott volna megjavítani, hibás, elkopott alkatrészeit kicserélni.
A legnagyobb kihívást azonban számára is az jelentette, amikor a boldog emlékezetű 1974-es alkotmányt elfogadták, s ennek következményeként a kétnyelvű közösségekben kötelezően bevezették a fordítást. Igen rövid idő alatt írógépek százainál kellett magyar betűket beépíteni. Szerencsére a bugojnoi gyár Magyarországra is szállított masinákat, tehát rendelkezett kellő mennyiségű magyar betűkkel. Rakásszám hordták Manić mesterhez a csak szerb (latin) betűs gépeket, s ő – akkor már inasával – rendületlenül dolgozott. A gépírónők pedig áldották a keze munkáját, hiszen nem kellett külön ékezetezni a legépelt szövegeket.
Amikor fia, Boro is elérte a munkaasztalt, beállt édesapja mellé. Ő is kitanulta a mesterséget, de mire saját lábra állhatott, beköszöntött a villanyírógépek, a forgófejes IMB-ek korszaka, később pedig a szövegszerkesztő számítógépek és a nyomtatok.
Vajon mivé lett az egykor igen nagyra becsült műszerészi, pontosabban az írógépjavítói szakma? Van-e valaki, akihez bizalommal fordulhatnánk, ha – ebből a szempontból ultrakonzervatívak lévén – mechanikus írógépünket meg szeretnénk javíttatni?
– Elvileg semmi akadálya ennek – magyarázza Boro Manić. – Amit apám mellett megtanultam, abból semmit sem felejtettem el, de nálam is „felakad a tű”, ha egy régóta nem gyártott alkatrész szükségeltetik. Amikor elfogytak a régimódi írógépek javíttatásával kapcsolatos megrendelések, a kimustrált masinákat felraktam a padlásra, vagy a garázsban találtam nekik helyet, s most lényegében ezek részeit használom fel.
– Persze, a keresetet illetően nem támaszkodhatok a régi szakmára, hiszen az utóbbi egy évben – ha jól emlékszek – mindössze két mechanikus írógépet hoztak javíttatni. Kénytelen voltam áttérni a fénymásolók és a nyomtatók karbantartására és javítására, majd pedig a kasszagépek jöttek sorra. De már ez sem elég a megélhetéshez. Komplett javítási, karbantartási, beüzemelési programokkal foglalkozok, s egyre csak töröm a fejem, hogy milyen új ötlettel lehetne fennmaradni.
– Nem zavarja, hogy a régi, megszokott helyről, a város központjából a Tornyosi útra költözött?
– Lassan megszokják az emberek és megtalálnak. De már nem a mechanikus írógépekkel.
