Zentán rendezetlen a piaci helyzet, ez abból is látszik, hogy időnként napirendre kerül a nevezett téma. Korábban, az úgynevezett árupiac megnyitását követően a különféle árucikkeket értékesítők lázongtak bizonyos rendszabályozások miatt, újabban pedig a Kertek helyi közösség területén levő „vadpiac” megszüntetésére irányuló törekvések borzolják a kedélyeket.
Tény ugyanis, hogy Zentán a központban levő zöldpiac és az árupiac mellett, nyilván a kínálat-kereslet törvényét követve, három helyen is létrejött amolyan alkalmi, tehát nem legális piac. Jelenleg kétségkívül a legnagyobb gond a Tornyosi úton, a kisposta közvetlen közelében levő hely, ahol főleg az őstermelők kirakják portékájukat, amelyekre mindig akad vevő is.
Azt is tudni kell, hogy a Kertek helyi közösség a város legnagyobb, több mint nyolcezres lélekszámú egykori III. kerülete egyben a legszegényebb. Annak ellenére, hogy ma már csak elvétve akadnak olyanok, akik sorsuk anyagi vetületével is elégedettek, a túlnyomó többség mégis igyekszik valamilyen mellékkeresethez jutni. S ez a kertben vagy a gyümölcsös egy részében megtermelt saláta, hagyma, paprika stb. értékesítése.
A gond azonban ott kezdődik, hogy az említett piacot sehol sem jegyzik. A kommunális vállalat ugyan bizonyos időközönként kitakarítja a területet (de ezért nem kap senkitől egy dinárt sem), helypénzt azonban nem szedhet.
Az eladók arra panaszkodnak, hogy a felügyelők gyakran megbüntetik őket. A felügyelőségen pedig azt állítják, hogy esetleg az egészségügyi felügyelő emelhet kifogást a ténykedésük ellen, hiszen romlandó árut (tejet, bontott csirkét, tőkehúst, tojást) csak megfelelő körülmények között lenne szabad árusítani. Az alapvető feltételeknek azonban a szóban forgó területen nyoma sincs.
– A magam részéről támogatnám a kezdeményezést, hogy a Kertek helyi közösségben, s akár a megszokott helyen, legyen piac, mert kétségkívül szükség van rá – hallottuk Goran Jovanovićtól, a községi tanács kommunális ügyekkel megbízott tagjától. – Jómagam is azon a környéken lakom, tehát van bennem bizonyos „lokálpatriotizmus”, hogy megpróbáljam előbbre vinni az ügyet. A legnagyobb probléma azonban az, hogy a politikai döntésen túl építeni kellene nyilvános illemhelyet és egy irodaépületet is, valamint rendezni kellene a területet, jó lenne asztalokat elhelyezni. Mindez pénzbe kerül. A jelenlegi gazdasági helyzetben nagyon nehéz volna forrást találni egy ilyen beruházás finanszírozására. Márpedig ennek hiányában felelőtlenség lenne ámítani az embereket, hogy záros határidőn belül a Tornyosi úton lesz piac.
A tanácstag nem óhajtott jóslatokba bocsátkozni az esetleges költségeket illetően, de a legszerényebb, hevenyészett számítások szerint is legalább egymillió dinárra lenne szükség.
Az oknyomozás során tehát egyértelműen kiderült: senki sem ellenzi a piac létrehozását a Tornyosi úton (vagy annak közelében) – „csak” a pénz hiányzik.
